Marek Viktor történészhallgató a diplomamunkáját szülőfaluja közelmúltjának történetéből írta. A falu Kesztölc, szlovákok lakta egykori bányászközség Esztergom szomszédságában. Talán sokan emlékeznek még a "kesztölci tapétára" a nagy lakótelepi építkezések időszakából, de egyre kevesebben idézik fel a kesztölciek közül is az 1945-56 közötti éveket. És ez hosszú ideje bántja Marek Viktort. Hiszen három nagybátyját érintette a "málenkij robot", amikor a II. világháború végén az oroszok közel 400 férfit hajtottak el a faluból, s a felük nem tért vissza. Aztán az 50-es évek elején bányász-összeesküvést kreáltak ellenük, kettejüket kivégezték, a többiek 170 év börtönbüntetést kaptak. Marek Lajos - Viktor nagybátyja - csak úgy úszta meg a kötelet, hogy négy éven át bujkált ólakban, padlásokon. Az 1956-os forradalmi eseményekben, amikor az állítólagos Kesztölci Köztársaságot kikiáltották, már nem vett részt. Öccse, Marek Sándor a nemzetőrség parancsnok-helyettese volt, aztán Svédországba disszidált. Kesztölc ekkor is három emberélettel, és sok börtönévvel fizetett. Marek Viktor a megnyíló levéltárakban új adatok és összefüggések egész sorára bukkant. Nagybátyjainak generációjával ellentétben őt már nem a megbocsátás dilemmája aggasztja, hanem kortársainak érdektelensége. Ezért kutat, ezért érvel, ezért állt kamerák elé.