Az első világháború után a német filmben valami korszakalkotó történik, nem kevesebb, mint a tudatalatti betörése az elbeszélő formába. Lotte Eisner nevéhez fűződik a filmkorszakot jellemző "kísérteties filmvászon" fogalma, és ennek az esztétikai jelenségnek aligha adhattak volna találóbb elnevezést.