A sors útjai

Love Affair
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott amerikai romantikus vígjáték , 108 perc, 1994

Értékelés:

80 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

80 szavazatból
Szerinted?
A szoknyavadász sportújságíró, Mike Gambril a repülőgépen megismerkedik az elbűvölő belsőépítésszel, Terry McKayjel. A gép elromlik, ezért megszakítja útját Tahitin. Bár egyikük sem független, a váratlan kényszerpihenő alatt egymásba szeretnek. Hogy érzelmeiket próbára tegyék, megállapodnak, hogy legközelebb egy év múlva találkoznak újra, méghozzá az Empire State Building tetején. Ám a sors közbeszól.

Stáblista

Hozzászólások

Szerinted?
k11zoltan nov. 29. 22:14:22
Időtálló film a 90-es évekből.
Mindig tetszik.
ad mala 2015 jan. 12. - 09:09:18 Előzmény yuri
Az a szerelem hullámhosszán;):)


Ezt a filmet meg jobb elfelejteni, teljesen felesleges volt így újraforgatni, a klasszikushoz képest erõtlen, unalmas.
Hepburn miatt részben mégis, mert igazán szívszorító és lenyûgözõ volt õt így látni, és egyben felháborító, hogy egy ilyen kretén "monológot" írtak neki, méltatlan, trágársága miatt is. És ez volt élete utolsó szerepe.
Warren Beatty-nek mellesleg hány plasztikai mûtétje volt?
10/10
gombavizsla 2014 jún. 11. - 01:57:52 10/10
Nem csupán 1957-ben, de 1939-ben is feldolgozták "Szerelmi történet" (Love Affair) címmel. A "Félévente randevú" változatot nem láttam, de eddig nekem ez a legújabb feldolgozás jött be leginkább. Ez fõleg Annette Bening-nek köszönhetõ, a nagyszerû arcjátéka sokat dobott a filmen, a szerep is olyan volt, mintha eredetileg is neki írták volna évtizedekkel ezelõtt.

*** SPOILER ***
Katharine Hepburn-re viszont egy olyan párbeszédet/monológot erõltettek a kiskacsákról, hattyûkról stb., amely a régi filmben nem volt benne. Amikor még nem láttam az 1939-es eredeti változatot, akkor is idegenszerûen hatott, egyszerûen nem illett a képbe, erõltetett volt.
*** SPOILER VÉGE ***
yuri 2014 ápr. 07. - 08:24:07 Előzmény dlindus
Ezt a történetet 1957-ben már egyszer feldolgozták Félévente randevú címmel, Cary Grant és Deborah Kerr volt a két fõszereplõ. Minden harmadik amerikai regényben megemlítik, sõt filmekben is gyakran idézik az utolsó néhány percet (pl.: Szenvedélyek hullámhosszán). Magam sohasem láttam, de nagyon szeretném, ha valamelyik csatorna végre levetítené.
dlindus 2014 jan. 05. - 17:20:03
Nagyon megható és lenyûgözõ,érzelmes romantikus film volt..Bár sürübben adnának ilyen tipusú filmeket.
Szép délutánt szerzett ezzel a mûsorszerkesztõ...köszönöm!
pneklara 2014 jan. 05. - 17:14:58
Általában nem szeretem az irracionális, romantikus filmeket, mert legvadabb álmodozásaimban sem fordul elõ, hogy a repülõ, amin utazok, az kényszerleszállást hajt végre egy zátonyon, onnan hajóval utazok tovább, és a hajó kiköt egy olyan kis szigeten, ahol az idõs nagynéném él, s itt élem meg életem legszebb 3 napját. Szóval az ilyen filmekre sajnálom elpocsékolni az idõt. Kezemben a távirányítóval vártam a pillanatot, mikor kapcsoljak el. De kitartottam, mert romantika ide vagy oda, voltak a filmben lélekemelõ dolgok is.
Például arra gondoltam, hogy minden fiatalnak találkoznia kellene egy bölcs, idõs emberrel, aki elmondja neki, hogy te hattyú vagy, de kacsának érzed magad, ezért úgy is viselkedsz, mint egy kacsa. De ha találkozol egy másik hattyúval....
Aztán többször is átélhettük, hogy a zene csodákra képes: sem kép, sem szó nem nyithatja úgy fel az érzéseket, mint egy jól meghangszerelt zene.
Különösen tetszett a gyermekek éneke: volt köztük fiú-lány, szõke-barna, fehérbõrû-fekete, kékszemû-mandulaszemû. A gyermeki ének a legtisztább a világon.
És a film tanulsága: miért nem vagy õszinte, miért nem mondod, ki amit gondolsz, miért nem idõben mondod ki a fontos dolgokat? Így lesz esetleg túl késõn, jobb esetben vargabetû.
Szerencse, hogy a filmbéli pasi nem csak sármos volt, hanem okos is.
Anette Bening mosolyában meg órákon át lehet gyönyörködni.
Szóval idõnként ilyen filmet is meg lehet nézni, ha a készítõk az érzelemre értelemmel is akarnak hatni.
1/10
marxengelszleninsz 2014 jan. 05. - 16:12:38 1/10
Fájdalmasan unalmas, vontatott és érdektelen az egész film.
Vinogradov 2013 jan. 17. - 01:22:02
Végre valaki szóvá teszi, hogy milyen csodálatos muzsikát szerzett Morricone a filmhez!

Tegyük még hozzá: Warren Beatty érdekes a maga nemében ebben az alakításban is, Annette Benning-et pedig itt sem lehet nem szeretni. Ez a három élmény, meg az általuk teremtett sajátos hangulat bõven elég ehhez a filmhez.

Egyszer.

Aztán:

Beatty-t felejtjük el a leghamarabb, Anette Benning mosolya még hosszasan felidézõdik majd, de ami legjobban megmarad, az a zene. Remélem, egy életen át elkísér... :)

(És végül azért említsük meg még Katharine Hepburn "cameo"-ját is, amely külön ajándék.)
katica52 2013 jan. 17. - 00:14:01
Morricone zenéje is felismerhetõ! :-)
9/10
Ktim 2013 jan. 16. - 19:43:48 9/10
Mély lelki mondanivalót tartalmaz, de vígjátéknak nem nevezném, pont az ellenkezõje jellemzõ a filmre, különösen az utolsó harmadára.

Érdemes megnézni.
Összes hozzászólás