"Lélektani dokumentumfilm" a cinéma vérité módszerével.

Judith, a válófélben lévő asszony megérkezik Los Angelesbe. A kamera az ő útját követve mutatja be a nagyvárosi élet dzsungelét, miközben a nő megszemélyesített lelkiismeretének "férfi" hangját halljuk. Az önfeladás és a mágikus hitekbe menekülés helyszíneire követhetjük a hősnőt. Judith mindenütt azt a tapasztalatot szűri le, hogy iszonyatos az emberek egymáshoz való közeledése, mégis törvényszerű. Barátja, az idősebb úr is csak könnyű prédának tekinti. Ettől még üresebbnek érzi az életét. Autószerencsétlenség következtében csaknem meghal, de az emberi erőfeszítésnek sikerül visszahozni őt az életbe. Ekkor döbben rá, hogy a legnagyobb dolog mégiscsak az emberi együvé tartozás, az emberi szolidaritás.

A New York-i Iskolához tartozó film elismerést kapott Edinburghban és Velencében, 1960-ban pedig Oscar-díjat nyert.