Régen olvastam először, azóta többször újraolvastam az Asimov regényfolyamot. És mindig szerettem volna filmen látni, tudva persze, hogy bizonyos dolgok nem megfilmesíthetők - más részei viszont nagyon is. És rengeteg nagyon érdekes, szerethető karakter van a könyvekben és élvezetes látni, hogyan fejlődik Asimov, mint író. Az első regényeiben még főleg a gondolati síkon van a hangsúly, kicsit száraz a történet, azután egyre színesebb, hús-vér személyiségeket alkot, izgalmas fordulatokkal, rejtélyekkel, akiket-amiket igen, szerettem volna viszont látni. Hát, ez nem sikerült. :-(

Az első évad megtekintése után vagyok. Tinédzser koromban (uszkve 30 éve) többször elolvastam az összes Alapitvány könyvet és a különböző hozzá kapcsolódó történeteket. Persze sokminden már homályos, vagy talán már el is feledtem bizonyos dolgokat, de azt bátran kijelenthetem, hogy ez a filmsorozat "Alapítványt csak nyomokban tartalmaz." Ez egy másik történet. Szerencsére mielőtt nekiálltam, már kaptam róla "képet", így tudtam, mire számíthatok. Ha úgy nézem, hogy ez egy sci-fi sorozat és nem úgy, hogy az Alapítvány regényeket filmesítették meg, akkor szerintem ez a 10-es skálán egy 7-est mindenképp érdemel. Jó a sztori, de talán nem olyan jó, mint a könyv. Van benne akció, ami filmsorozatként elengedhetetlen. Van benne misztikum, ami több, mint a könyvben, de kevesebb, mint egy hasonló filmsorozatban. Van benne érdekes helyzet, például a 3 császári klón egyidejű alkalmazása. Ez nekem nagyon tetszett. Vannak benne unalmas és szerintem olykor feleslegesen hosszú elmélkedések, víziók, amik talán szükségesek a történet megértése szempontjából, de biztos, hogy nem szükséges, hogy ennyire hosszan tartson. Kettőt kiemelnék. Az egyik, amikor valamikor a 6. rész tájékán visszaugrunk az időben és 20 percen keresztül nézzük, hogy Gaal-ból hogyan lesz megvetett eretnek. Erről márkorábban tudtunk, felesleges volt ezt ilyen hosszan taglalni. A másik a Nap császár spirituális útja. Még úgy is túl hosszú volt, hogy bele-bele tekertem. Van benne politika is (nyomokban). Jó a látvány, nics túltolva sem. Szóval szerintem jól sikerült és várom hogy elkezdhessem a 2. évadot, de mostmár semmiképp nem úgy, mint az Alapítvány folytatását, hanem mint egy jól összerakott, nézhető sci-fi sorozat 2. évadát. És leporolom az Alapítvány könyveimet és nekiállok újra elolvasni. :-)

(A 2. évad végét ismerve írom ezeket. Elvileg jövőre jön a 3.)

Asimov a hidegháborúban, az atom- és űrkorszak elején írta a legnépszerűbb regényeit és novelláit. Ezért sok ötlete már az ő életében elavult saját bevallása szerint is (pl. a pozitronagy is csak egy marketingfogás volt). A 90-es években olvastam a regényeit, novelláit, sok dolog összességében már akkor is idejétmúltnak hatott. (Ma már vicces például, hogy az ezredfordulóra sok szerző valamiféle tech-utópiát várt, ez alól Asimov se volt kivétel.)

Ahogy itt valaki említette, ami szövegesen, leírva működik, az audiovizuálisan nem feltétlenül fog. Ma otthon bárki kipróbálhatja a telefonjával is. A sorozatot ezért nem lehet hibáztatni. Asimovnál amúgy is a cselekmény nagy része párbeszédekben zajlik.

Amit sokan nem tudnak: ami a sorozatban egy „univerzumként" jelenik meg (ahogy ma mondják, de én kifejezetten utálom ezt a kifejezést), az Asimovnál csak az életmű során lett összedolgozva. A Galaktikus Birodalom, az Alapítvány és a robotika külön-külön tematika volt eredetileg a novelláiban és regényeiben, és csak úgy-ahogy lettek összekapcsolva. A SF-antológusok szerint inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szóval ez nem egy előre megtervezett regényciklus.

Asimov néha zseniálisan oldotta meg a filozófiai kérdéseket, pl. a nulladik törvény is úgy jött létre, hogy a pozitronagy működésébe kódolt (tehát megváltoztathatatlan - nála enélkül nincs működő robot) „három törvényből" logikusan következett az évszázadok folyamán a robotok számára, hogy az emberiség érdekében viszont feláldozható kell, hogy legyen egy-egy emberélet - a dilemma, hogy ez egy adott pillanatban hogyan állapítható meg? Ez a dilemma szerintem nagyon is jól kibontakozik Demerzel és a genetikai dinasztia történetében. (Hogy ne szpojlerezzek sokat.)

Amiben viszont teljesen szembementek Asimovval, azt már az első hozzászóló megállapította: a Galaktikus Birodalom nem a római birodalmi mintákat másoló gonosz náczyak c. lerágott csont és naiv sztereotípia volt. Seldon épp azért hozta létre a pszichohistóriát (majd az Alapítványt), hogy a 10 ezer éves Birodalomra váró 30 ezer év sötétséget (káoszt, barbárságot) mindössze egy évezredre rövidítse le, ami után létrejöhet az új birodalom (Asimov ezt már soha nem írta meg). Sajnos bevett sztereotípia a sci-fikben is, hogy Birodalom = Mindenkit Elnyomó Gonosz (talán a Star Trekben a Föderáció az egyetlen kivétel).

Ami az egyéb divatos trendeket, sztereotípiákat illeti (gender-swap, race-swap): itt van szerepe is, hogy pl. Gaal nő lett, nem csak egyszerű kvótanő. Egyébként még a kvóta-homoszexuális karakter is meglepően „korhű", hogy képzavarral éljek, mivel ez tényleg így működött az ókori Rómában is: csak magasabb rangú lehetett ilyen kapcsolatban egy alacsonyabb rangúval.

Ami meg a tech-blabla aktuális trendjét illeti, pl. nanorobotok, kriofülke, kvantumtechnológia, géntechnológia, elmemanipuláció... szerintem itt ezek hozzáadtak a történethez. Az ősradiáns is eredetileg csak egy matematikusok számára érthető képlethalmaz, konkrétan nem is túl érdekes, mert Asimov nem is magyarázta túl - itt viszont él az egész. Mint ahogy az időkripta is. A periféria tudomány-vallásának kibontakozása pedig hűen követi az eredeti asimovi elképzelést.

A sorozatot szerintem a remek színészek mentik meg. Végre nem csak zöld háttér előtt futkározást és CGI-orgiát látunk...

Ui.: szintén szembemegy Asimovval, hogy a műveiben szándékosan nem szerepelnek földönkívüliek, idegen lények (talán egy regénye van, de az egy párhuzamos univerzumról szól). Ha jól emlékszem, még állatok formájában sem írt bele ilyesmit a regényeibe - de javítsatok ki, ha tévedek. Egyébként ilyen szempontból a magyarra több szóval fordított spacer-ek, űrjárók is kilógnak kicsit a sorozatból. Eredetileg ők lakták az első gyarmatosított bolygókat még a Galaktikus Birodalom kora előtt, több száz évig éltek, de a Birodalom idejére már kihaltak. A sorozatban kurtán-furcsán megmagyarázatlanul vannak ott, hogy a hipertérugráshoz kellenek, de amúgy semmit se tudni róluk.

Nagyon béna, kommersz amerikai filmsorozat adaptáció lett a méltán fantasztikusan jó, mi több, eszement jó Isaac Asimov Alapítvány sorozatból!
Nagy csalódás, még úgy is, ha félreteszem magamban a könyvet, és egyszerűen jó SCI-FI filmet akarok látni.
Ami viszont nekem nagyon tetszett az Apple új SCI filmjeiből, és ajánlom megnézésre Nektek, az a
' Dark matter ' ! 👍🏼

Teljesen rendben van a sorozat. Visz magával a cselekmény! Nem unalmas. Igaz nrm egy az egyben a könyv, de ezt itt el lehet engedni. Nekem nagyon tetszik.

Nos, a második évad már nagy csalódás volt. Pörgetve tudtam csak megnézni. Kissé unalmas, hogy folyton megölnek valakit, aki aztán 10 perc múlva újra él. Az első évadra 8 pontot adtam, erre 4-et.

Örülök, hogy csak utólag olvastam el a fanyalgó véleményeket. Másfél nap alatt ledaráltam az első évadot. Nálam egy a lényeg sci-fiben: amíg nézem, addig legyek egy másik világban, ne zökkentsen ki semmi. Engem beszippantott ez a világ. Egymás után habzsoltam a részeket. Ugyanakkor 40es pasiként engem is zavar a hollywoodi woke-fajvédelem, és nem csodálkozom, ha sokaknak már elege van ebből. Eleve röhejes (minden scifitől), hogy a jövő emberiségében még lesz férfi és nő. Ez a földhözragadt dolog valszeg a scifi írók nyelve (angol-orosz, stb) miatt alakulhatott így. Kizártnak tartom, hogy a gépesítés, tudatátmentés, vagyis az örökélet korában ilyen kőkorszaki "burokban" akarna létezni egy ember. Maximum valami hagyományörző szerepjáték keretében. Na mindegy, ez már messzire vezet. Sajnos még nem találtam olyan scifit, ami szakít az emberi hülyeségekkel, pl a társadalom szükségszerűségével.

+1

Utánaolvastam, nincs olyan sok novella, mint gondoltam. Egy évad kb. 2 novella, tehát csak ennyiszer kellene lecserélni a szereplőket. Sőt, van némi átfedés is. Persze az úgy tényleg furcsa lenne, ha minden évad közepén jönne egy tök új szereplőgárda. De valahogy meg lehetne ezt oldani szerintem úgy, hogy ne írják át teljesen az eredeti történtet, mint ahogy most történik.

Én alapvetően annak vagyok a híve, hogy egy regényadaptáció a lehető legteljesebb mértékben legyen hű ez eredeti műhöz, legalább is amennyire a filmes eszközök ezt lehetővé teszik. Sokan vannak, akik nem szeretnék ugyanazt viszontlátani, amit már olvastak, mert az úgy unalmas. Én viszont azt gondolom, ha már egyszer valami jól meg van írva, azt nem érdemes átírni. Épp ezért bosszantott nagyon pl. a Vaják első két évada. És ezért voltam elnézőbb a harmadikkal, mert a hibái ellenére, az a korábbiakhoz képest viszonylag regényhűre sikerült. Vagy ezért van az, hogy amikor először láttam az orosz Éjjeli őrség filmet, annyira tetszett, hogy annak hatására olvastam el a könyveket. Majd amikor az olvasás után újra meg akartam nézni a filmet, képtelen voltam végignézni, annyira bosszantott. Ezért van az ilyen esetben, ha egy olyan könyvből készül film/sorozat, ami érdekes lehet ugyan, de még nem olvastam, akkor előbb megnézem a filmet és csak utána olvasom el.
Ezek után leszögezem, hogy az Alapítvány könyveket nem olvastam. Ha olvastam volna, valószínűleg iszonyúan bosszantana ez a sorozat, és lehet, hogy már az első évadot közepén félbehagytam volna a nézését. Így viszont nekem tetszik a sorozat. Vannak benne kusza, logikátlan dolgok, de összességében azért szerintem nem rossz. Mivel ritkán készül manapság értékelhető sci-fi, el tudom engedni a hibáit, és jól szórakozom rajta.
Tudtommal az is megnehezíti az alapművek megfilmesítését, hogy Assimovnál a különböző időpontokban játszódó történeteknek nem azonosak a szereplői. De szerintem ennek nem kellett volna, hogy akadályt szabjanak a készítőknek. Vannak olyan sorozatok, ahol minden részben mások a szereplők. A krimikben pl. a nyomozókon kívül részről-részre minden szereplőt lecserélnek. A modern, Helyszínelők típusú krimikben persze egy egész stáb nyomoz. De a Columbóban pl. csak a főszereplő volt visszatérő karakter. De tovább megyek, van olyan, ráadásul modern sorozat is, ahol minden epizódban tök más a szereplőgárda, pl. a Black Mirror. Persze, könnyebb úgy követni, megszeretni egy sorozatot, ha van egy-két állandó karakter, akit ismerünk. De Ilyen esetben, ha indokolt, szerintem simán lehettet volna egy-két részenként teljes szereplőcsere.