Orson Welles Aranypolgár című filmje már jóval bemutatása előtt botrányt kavart. A premier előtti vetítésen mindenki egyetértett abban, hogy egy zseniális művet láttak, kivéve egy személyt: Hedda Hoppert, akkor legismertebb és legfélelmetesebb pletykalapjának főszerkesztőjét. Szerinte a film "gonosz módon és felelőtlenül gázol egy nagy ember becsületébe". A "Nagy ember" William Randolph Hearst volt, az Aranypolgár pedig alig leplezhető gúnyrajz a század első, hihetetlen hatalommal bíró sajtómágnásáról. A film, interjúk, híradórészletek, filmklippek, fotók, archív bejátszások és a lebilincselően érdekes kísérőszöveg segítségével elénk tárnak egy világot. Egy világot, amikor a képi nyelv fokozatosan kezdte kiszorítani az addig egyeduralmat élvező írott sajtót a hatalomból. Izgalmas, sőt az archív bejátszásoknak és a remek vágásnak köszönhetően drámai erejű ez a dokumentumfilm. Mindeközben tele van humorral, és fantasztikus személyiségekkel. E nélkül a feldolgozás nélkül minden bizonnyal kevesebbet tudnánk az "Új korszak" kezdeti éveiről.