Programkereső

Az eljövendő napok

Bakancslistához adom
L'avenir / Things to Come
16 éven aluliak számára nem ajánlott francia-német filmdráma, 102 perc, 2016

Értékelés:

32 szavazatból
Szerinted?
10 hozzászólás
Nathalie filozófiát tanít egy párizsi középiskolában, és szenvedélyesen szereti munkáját, valamint a gondolkodás örömteli érzését. Mindennapjait munkája mellett férje, két gyermeke és az őt kisajátítani akaró anyja között osztja meg, miközben diákjainak sorsát is egyengeti. Látszólag kiegyensúlyozottnak tűnő élete egy pillanat alatt összeomlik, amikor férje egy napon bejelenti, hogy 25 év házasság után elhagyja egy másik nőért, majd idős anyja is meghal. A hirtelen rászakadt szabadságtól először megijed, amikor rájön, hogy szinte teljesen újra kell kezdenie életét. Aztán kiderül, hogy az ismeretlen út csak elsőre tűnik rémisztőnek.
Bemutató dátuma: 2016. november 3. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Stáblista:

Szereplők

Isabelle Huppert profilképe Isabelle Huppert
Nathalie
André Marcon
Heinz
Roman Kolinka
Fabien
Edith Scob
Yvette
Solal Forte
Johann
Elise Lhomeau
Elsa
Lionel Dray
Hugo

Alkotók

Díjak és jelölések

  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

    2016
    Legjobb rendező: Mia Hansen-Love

  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

    2016
    Arany Medve jelölés: Mia Hansen-Love
További 1 jelölés mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
zimmezumm 2021 jan. 06. - 10:07:59
Nagyon jó a film. Miközben rettenetesen irigykedtem, mert de szeretnék francia értelmiségi középosztály lenni, francia parkokban és bretagne-i partokon filozófiai gondolatokba bonyolódni, azért az is benne volt, hogy lehetsz bármennyire emelkedett lélek, az élet így is, úgy is megtalál, rajtad múlik, mit kezdesz vele, hogy éled túl a válságot ötvenen túl magadra hagyottan (lásd virág a kukában, zaklató a moziban, idősotthon, kétségbeesett kismama lány stb., stb.). Dráma drámázás nélkül. Persze nem tudok nem demagóg lenni: tegyük át mindezt Magyarországra.
(Megnéztem, 63 évesen forgatta Huppert a filmet :-O)
Válasz
1/10
xilol 2020 febr. 20. - 22:46:45 1/10
Éljen a forradalom, éljen az emancipuncipáció!
Válasz
10/10
f.orsi 2018 márc. 19. - 01:17:52 10/10
Még az jutott eszembe, hogy Nathalie nem egy lázadó alkat, nincs benne a klasszikus hősiesség csírája sem, de a maga módján mégis igazi küzdő típus, egy hétköznapi hős, aki szembe mer nézni az élettel, és - bár őt több oldalról is érik támadások - ő úgy vesz részt mások életében, hogy csak építi, felemeli a körülötte élőket, sosem hagy maga után romokat. Tudja, hogy mit szeretne és, hogy mit kaphat meg az élettől, és bölcsen létrehozza ezek szintézisét. Ilyen értelemben akár mintának, példaképnek is tekinthető.
Válasz
10/10
f.orsi 2018 márc. 19. - 01:02:21 10/10
Könnyen fogyasztható, de mégis mélyenszántó dráma, ami szól az újrakezdésről is és a szabadság egyben kiszolgáltatottság párhuzamról is (ahogy azt többen írták a filmről), de szerintem ennél sokkal kevesebbről és sokkal többről is. Egyrészről mondhatni tipikus női sors, kirepülő gyermekekről, rátelepedő mamáról, változó korról és hűtlen férjről, plusz egy értékes barátságról. Másrészről mégis igazán szépen és mélyrehatóan ábrázolja azt az élethelyzetet, amikor az ember egyszer csak senkijé nem lesz többé és már senkinek nem kell igazán. Fiatalon ott volt egy férj, aki valószínűleg egykor szerette, rajongott érte, csüngött rajta, aztán jöttek a gyerekek, akik szintén jó ideig csüngtek rajta, őt akarták minden percben. És ott volt az anya (nagymama), aki mégha áldozati bárány bőrébe bújva is, de szintén csak a lányát akarta. És egyszer csak nincs senki, akinek az életében én vagyok az origo, a kiindulási és visszatérési pont, maximum egy öreg, kövér macska. Szerintem ezt a legnehezebb feldolgozni, ezért nagyon tetszett a főhős realista optimizmusa, és élettel, sorssal szembeni alázata.
A film gyönyörű helyszíneken játszódik, de mentes mindenféle akciótól, csinnadrattától, így csak annak érdemes megnézni, aki szereti, ha a bemutatott sztori inkább az embereken belül történik és nem körülöttük.
Számomra egyértelműen 10/10.
Spoiler:
Visszanéztem, mert kíváncsi voltam, hogy vajon csak én akartam annyira, hogy összejöjjenek a végén? Csak a megszokott filmes klisére számítottam? Vagy arra, hogy hátha némi öncélú romantikus ábrándozásra csábít engem is ez a film?
De visszanézve azt láttam, hogy a főhős és barátja valóban mélyen kötődtek is és vonzódtak is egymáshoz. Ahogy a fiú örül neki, amikor meglátja az iskolában a folyosón. Aztán ahogy a kávéházban beszélnek egymással, egekbe emelve egymást. Nathalie szinte kislányos izgatottsággal szalad elé ajtót nyitni, amikor eljön hozzájuk a fiú a könyveiért. Még a gyerekei és a férje előtt sem zavartatja magát, vagyis nem képes rá. Ez messze nem csak egy intellektuális viszony volt kettejük között, és nagyon ritka, amikor egy ilyen felcimkézhetetlen, összetett női-férfi kapcsolatot valaki hitelesen tud ábrázolni a filmvásznon anélkül, hogy elcsábulna egy kis happy endre meg néhány jó kis szaftos jelenetre. (Amitől az IMDb-n tuti nem 7-es, hanem legalább 9-es lenne a film.) Benne volt ebben a kapcsolatban mindennek a lehetősége, de a fiú épp egy teljesen új életet építgetett egy másik nővel, egy távoli helyen, Nathalie pedig realista és önzetlen nőként ebbe még csak egy gondolat erejéig sem piszkált bele.
Válasz
vargama 2018 febr. 21. - 17:08:48
Hétköznapi történet, amelyben a sors diktálja
a forgatókönyvet.
A fõhõs élete hirtelen kiüresedik. Szabadnak érezhetné magát, de a szabadsággal élni nem könnyû.
Azt látjuk a filmben, hogy mi mindennek kell a lelkében kisimulnia, hogy felcsillanjon a remény egy új életre.
Válasz
9/10
FAZEKAS MARIA 2017 nov. 04. - 19:15:36 9/10
ha Huppert és dráma - és láttunk jó sok francia filmet...... akkor ez ott van... a jók között..szívbõl jövõ film....
Válasz
9/10
xxyloppa 2017 szept. 05. - 22:35:01 9/10
nekem is tetszett
Válasz
Gollam247 2017 júl. 02. - 14:08:55 Előzmény toszam
Már hogy a fenébe ne volna mondanivalója.

A film arról szól, hogy bármikor újra lehet definiálni az életünket, ha úgy tetszik újrakezdeni (mégha a korábbi életünk jobbnak is tûnt), bár ez nem egyszerû folyamat.
Illetve a szabadság nem feltétlenül jelent mindig igazi szabadságot (maximum azt hisszük), valójában sokszor inkább kiszolgáltatottságot eredményez csak.
Érdemes odafigyelni Mia Hansen Love-ra, nem ügyetlen a kiscsaj.
Válasz
toszam 2016 nov. 12. - 21:34:47
Most komolyan, ez a film díjat nyert a berlini fesztiválon? Semmi számottevõ mondanivaló, gondolat nem volt a benne. Blöff az egész.
Válasz
9/10
4427 2016 okt. 31. - 10:35:42 9/10
Isabelle Huppert jutalomjátéka. Abszolút fõszereplõ.
Egy 55-60 körüli, megnyerõ egyetemi tanárnõt alakít, akire hirtelen rászakad a nem kívánt szabadság. (Vagy inkább kiszolgáltatottság? Ezt két fogalmat elõszeretettel keverik politikusok.)
Szerintem remekül reagálja le az új helyzetet. Nem esik pánikba, nem gyûlölködik, nem hibáztat másokat. Magát sem, persze.
Lehet mondani: európai módon éli tovább az életét.
Nálunk vajon hányan jönnek ki így egy válságos helyzetbõl?
Válasz