Az elkötelezett baloldali filmrendező a második világháború után felcsillanó reményektől fűtve lelkesen üdvözli a szocialista rendszerek megszületését Kelet-Európában. Eredetileg a film négy, az új 'demokráciákról' szóló epizódból állt volna: Bulgáriáról, Csehszlovákiáról, Lengyelországról és Jugoszláviáról. Mivel Tito időközben szakított a sztálini vezetéssel, a Jugoszláviáról szóló részt elhagyták. A bolgár fejezetben az öntözési rendszer kiépítése csökkenti az emberek kiszolgáltatottságát az időjárásnak. A cseh rész Husz Jánost, a cseh nemzeti érzést, illetve a háború utáni új társadalmi és gazdasági rend felépítését állítja párhuzamba. A lengyel epizódban egy asszonyt követhetünk nyomon, aki elhagyja a lerombolt Varsót, és egy acélműben vállal munkát, hogy új otthont teremtsen magának valahol Nyugat-Lengyelországban. Mindhárom epizódból sugárzik a szocializmus által ihletett derűlátás: azt a folyamatot mutatják, ahogyan új szocialista demokrácia épül a háború előtti kapitalista országok romjain.