Az ember, aki ismerte a végtelent, az úttörő indiai matematikus, Srinivasa Ramanujan életének és tudományos karrierjének története, valamint mentorával, G.H. professzorral folytatott barátságának a története. A 25 éves hívő indiai Srinivasa Ramanujan raktári segédmunkás és autodidakta zseni, aki megoldja a legnehezebb matematikai problémákat is. Egy nap levelet ír G. H. Hardy Cambridge-i professzornak, aki felismerve tehetségét, Angliába hívja. Az 1910-es évek Indiájában él Srinivasa Ramanujan, akit határtalan intelligenciával áldott meg az ég. Ramanujan mélyszegénységben él Madrasban, de ez sem szab határt az Ő végtelen gondolatainak, sziporkázó tehetségének. Végül a csillagok és a matematikában való mély hite és határtalan bizalma felkelti a neves brit matematika professzor, G.H. Hardy érdeklődését, aki meghívja számításainak továbbfejlesztésére a cambridge-i Trinity College-ban. Ramanujan kénytelen elhagyni fiatal feleségét, Janakit, akit nagyon szeret. A mélyen hívő indiai egy olyan távoli országban találja magát, ahol nagyrészt tudományos és akadémiai matematikai elméletei oktatás folyik és kulturális értékei is gyökeresen mások, mint az övé. Ramanujan intuitív tudós, nem igazán tud megfelelni mentora szigorú akadémiai követelményeinek, valamint Nagy-Britannia előítéletes valóságának. Kitör az első világháború. Ramanujan kénytelen szembesülni a tudományos brit valósággal és otthonában magára hagyott családja aggódásával. Ramanujan romló egészségi állapota ellenére mégis csatlakozik Hardy-hoz egy olyan kölcsönös küzdelemben, amely a jövőben Ramanujan-t, India egyik legnagyobb modern tudósává avatná, az örökkévalóságnak.