A forradalmi "felforgató" tevékenysége miatt többször bebörtönzött Yilmaz Güney a börtönben írta a forgatókönyvet. A film öt szabadságolt rab útját kíséri nyomon, és ezzel mintegy körképét adja a törökországi helyzetnek: a haláltól az érzéki szerelemig mindent felsorakoztat, s a helyi sajátosságokat megőrizve emeli ezt a mozaikszerűségében is nagyon drámai, szinte naturalisztikusan kemény ábrázolást az általános ember szintjére. Így ez a Cannes-ban megosztott nagydíjjal jutalmazott mű nemcsak öt hazafelé tartó török konkrét útját mutatja be, hanem szimbolikusan az egész emberiségét is. A film rendezőit Arany Pálmával jutalmazták Cannes-ban 1982-ben.