Thomas Balmes rendező négy kisbaba életének első évét mutatja be. A világ egymástól távoli részein járunk, Namíbia, Mongólia, Tokyo és San Francisco a helyszín, ahol nyomon követhetjük a csöppségek mindennapjait. Fejlett országok állnak szemben fejlődő országokkal. Felvetődik a kérdés - hol jobb felnevelni egy gyereket? Nyüzsgő nagyvárosban, a legnagyobb luxus közepette, babajógával és csoportterápiával, vagy a vadonban, ahol a gyerkőc porban csúszkál és a birkaitatóban fürdik? A meglepetés, hogy mind a négy gyerek hasonlóan kreatív és figyelmes, ugyanúgy fejlődik és tanul, a család anyagi helyzetétől és a társadalmi háttértől függetlenül.
Bemutató dátuma: 2010. október 14.
Forgalmazó: Budapest Film
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
zora
okt. 12. 18:37:27
10/10
Kíváncsi lennék, most mi van ezekkel a gyerekekkel.
A mongol báty eléggé szadistán bánt az öccsével.
Itt a port oldalán egy bizonyos @barb, aki ajánlót írt a filmhez, szerintem vak. Azt mondta a namíbiai kisfiúra, hogy lány!
jah... a sok természet ellenes mûanyag kacat játéktól, környezettõl vagy depressziós rohamot kapott, vagy nem tudott mit kezdeni velük. Csodálkozva nézte, nézték a hasonló környezetben élõ babák, mi lehet ez a sok Sz*r?!!
Teljesen egyetértek Veled!!! A kislányom most lesz 2 éves, nálunk is pet palack és fakanál a legjobb játék, és persze minden érdekli, ami mozdítható. :-) Tényleg az kell, hogy ott legyél neki és szeresd! Ennyi!
A filmet sajnos, csak részben láttam, ezért nagyon szeretném, ha különbözõ idõben, néhányszor megismételnék, azért hogy azok is megnézhessék, akik ilyenkor dolgoznak.A részlet, amit láttam fel keltette az érdeklõdésemet. Ajánlom másoknak is.
Ja és:
az amerikai babánál babajógának hívják, az afrikai meg csak úgy "dobálja", táncoltatja, de a végeredmény ugyanaz: a baba mozog, élményeket gyûjt. A mongol mellett kakas mászkál, a tokióinak meg lehet, hogy könyvbõl mutatják az állatot, de van zuhany, ami ugyanúgy élmény, és semmivel sem alább való, mint a kakas, csak itt ez van, ott az. Szóval ezek nem összevethetõ dolgok, és mint elõzõleg írtam, a lényeg, hogy szeressék, és az adott közegben minél több inger (élmény) érje.
Éles szemmel felfedezted, hogy a természeti népek természetesebben élnek, mint a nem természeti népek. Persze, engem is elragad a vidék romantikája, a trágyadombon turkálás, a kecskemekegés stb.
De azért ha összevetjük a gyermekhalandósági adatokat, az kissé visszaveti a lelkesedésem.
Egyébként meg a "hol jobb felnõni" kérdésre hajszálpontos válasz érkezik a filmbõl: bárhol, ahol a szülõ(k) szereti(k) és gondozza(ák) a kisbabát. ;)
Nekem a namíb és a mongol babák primitív élete szimpatikusabbnak tûnt, mint a tokiói és az amerikai babáké. Az amerikai babának könyvbõl mutatták az állatokat, közben a namíb kisgyerek a kutya szájában turkált, a mongol baba mellett meg az ágyon egy kakas mászkált. Komolyan, ez így számomra természetesebbnek tûnt, mint a babajóga, meg a többi hülyeség, amit a civilizált babák kaptak.
De az milyen durva jelenet, amikor megszületik a mongol baba, az apuka a motoron ülve vár, és nem is segít az anyukának a babával felszállni a motorra. Meg ez is milyen már, hogy motoron viszik haza a csecsemõt a mezõn, semmit sem téve a biztonságért! Azért nem semmi, hogy a világ más pontjain milyen szinten nem vigyáznak a gyerekekre, mégsem esik bajuk. Mi meg csak úgy veszünk kocsit, ha vannak izofix rögzítõpontok a hátsó ülésen. Durva kontrasztokra világított rá ez a film, szerintem tanulságos.
Az egyik film a születésrõl szól, a másik a babák elsõ évérõl. Miért kell a kettõt összevetni. Az egyik egy drámai esemény, a másik egy folyamat. Nem másolás, nem koppintás... más. Ráadásul miért ne lehetne akár ugyanazt a témát több helye,n más szemszögekbõl is feldolgozni? Az hogy valakinek mi tetszik és mi nem, nem esztétikai kategória hanem izlés kérdése. És arról meg nem lehet és nem is kell vitát nyitni.
Sajnos én sem láttam a 2007-es filmet, nem is hallottam róla. És még ezt sem sikerült megnéznem. De, ami késik, nem múlik...:)) (az elõzetese nagyon tetszik!)
Fogadok, hogy a tanáraink a lehetõ leggyorsabban meg fogják venk nézetni. :)
Annyi ilyesmi filmet láttam már sulis éveim alatt - bár tetszettek, meg szakmai szemmel nézették velünk. :)
Mi hétvégén néztük meg a moziban, és nagyon tetszett! Érdekes, és néha persze szomorú látni azt a kontrasztot, ahogy a különbözõ helyeken, lehetõségeikhez mérten hogyan nevelik a gyerkõcöket. A lényeg persze örök: ha szeretet van, minden van! A legszegényebb namíbiai faluban, vagy a mongol sztyeppén is ugyanolyan boldog és életvidám babákat láthattunk, mint Tokyo felhõkarcolóiban. Nagyon szép film volt, tovább is tudtam volna még nézni :)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások