Két vers idézőjelében pereg a film. Egy idős úr (Morell Mihály) halála kapcsán, aki megélte a XX. századot derül ki, hogy végig naplót vezetett életéről.Unokája (Kubik Anna) a lakás felszámolása közben ismeri meg a nagyapa naplóját. Ráébred, hogy a múltat nem lehet elfelejteni. Tudja, folytatni kell a hagyományokat és meg kell valósítani a nagyapai álmokat és ez ma minket 1956 eszméihez köt.
Az idézőjel két versét Wittner Mária mondja el, mint egy imát és fogadalmat.