Az ötvenes évek közepétől az NDK filmgyártásában új generáció jelentkezett, olyan jelentős alkotók, mint Gerhard Klein, Heiner Carow, Konrad Wolf, Frank Beyer rendezők, és Wolfgang Kohlhaase, aki később a legjobb NDK forgatókönyvírók egyike lett. Sokan közülük a megosztott Berlinben élő fiatalokról szóló filmekkel indultak. Ezek a később Berlin-filmeknek nevezett alkotások az olasz neorealizmus hatását mutatták. Közös kiindulópontjuk, hogy a fiatal hősöknek csak a keleti városrész nyújt biztos perspektívát, míg a nyugati szektorban a fiatalok szociális bizonytalanságban élnek, munkanélküliek, és ezért gyakran bűnügyekbe keverednek.
E filmek sorába illeszkedik a Berlini románc, egy manökenkarrierről álmodozó kelet-berlini eladólány és a nyugat-berlini munkásfiú szerelmi története: a megosztott városban játszódó érdekes kordokumentum.