Enrico Caruso Nápoly nyomornegyedében nőtt fel. Tízéves korában már templomi gyermekkórusban énekelt, majd különböző mestereknél tanult. 1899-ben debütált a milánói Scalában: a műsorváltozás következtében színre került Puccini-operában, a Bohéméletben Rodolphe szerepét énekelte. Milánó után London, majd 1904-től a New York-i Metropolitan. Korának legismertebb énekese volt, ragyogó, ércesen és mégis selymesen zengő hangjában az olasz hangzás szépségeszménye testesült meg. Nápolyban hunyt el 1921. augusztus 2-án. A filmben a mostanáig ismeretlen levelek lebbentik le a fátylat életének sok mozzanatáról: Puccini, Toscanini, Roosevelt az énekes életében betöltött szerepéről, illetve viharos szerelmi történetéről a Giachetti nővérekkel.