Edukators

Bakancslistához adom

Die fetten Jahre sind vorbei

német-osztrák filmdráma, 127 perc, 2004

Értékelés:

88 szavazatból

Szerinted?

30 hozzászólás

Jule, a berlini diáklány, biztosítása nem lévén, reménytelenül eladósodott egy autóbaleset következtében, melyet ő okozott egy gazdag üzletember limuzinjának ütközve. Miután lakásából kilakoltatják, Peter nevű barátjához költözik és hamarosan rájön, hogy Peter és az ő régebbi lakótársa, Jan, éjszakánként luxusvillákba törnek be. Rablás és vandalizmus helyett azonban ők nagy gonddal és ízléssel újrarendezik a bútorokat és az értékes holmikat, majd rejtélyes üzeneteket hagynak a lakóknak. Jule meggyőzi Jant, hogy látogassák meg hitelezőjének villáját is.

Bemutató dátuma: 2005. június 16. Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista:

Szereplők

Daniel Brühl profilképe

Jan

Burghart Klaußner profilképe

Burghart Klaußner

Hardenberg

Julia Jentsch profilképe

Jule

Stipe Erceg profilképe

Peter

Tulajdonos

Lány

Tulajdonosnő

Fiú

Alkotók

rendező: Hans Weingartner
forgatókönyvíró: Hans Weingartner Katharina Held
zeneszerző: Andreas Wodraschke
operatőr: Daniela Knapp Matthias Schellenberg
jelmeztervező: Silvia Pernegger
producer: Antonin Svoboda Hans Weingartner Sabine Holtgreve Georg Steinert
vágó: Dirk Oetelshoven Andreas Wodraschke

Linkek:

http://www.diefettenjahre.de/index_flash.html

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál
2004
Arany Pálma jelölés: Hans Weingartner
Európai Filmdíj
2004
Legjobb férfi alakítás jelölés: Daniel Brühl

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

10/10

Véletlenül kezdtem el nézni, de nem bántam meg, -végig lekötött.
Egy ’68-as lázadó találkozik 3 napjaink, ill. a közelmúlt lázadóival. Németországban vagyunk, de ismerős elvekről vitatkoznak. Örök igazság, h mindig vannak emberek, akiket nevelni kellene. Érdekes vallomás arról, hogyan alakul át egy ember belsőleg, ha meggazdagszik.
Vannak erkölcsi elvek, amelyek sosem változnak és vannak emberek is, akik nem tudnak változni.
Sok a noir kép, de ez illik a történethez. A színészek pedig szuperek.

Válasz

10/10

Érdemes az eredeti címre egy pillantást vetni: Die fetten Jahre sind vorbei, õk ezt már 2004-ben megmondták. Eléggé elvont téma, ezek a kiváló színészek pedig nagyon hitelesen elõ is adják. Valóban nem szabad lelõni a poént. Mi más lehetne? Jól fel van ez építve.

Válasz

10/10

SZUPER film, remek témával, mondanivalóval. A legvége meg hab a tortán. 10/10.

Válasz

5/10

Nem tetszett, hogy szinte az egész filmet kézben tartott kamerával készítették. Majdnem tengeribeteg lettem tõle.
:-(
A film második felében a hegyi faházban a milliomos és a fiatalok között zajlik egy igényes és elgondolkodtató beszélgetés a boldogság keresésérõl, a boldogtalanság és az elégedetlenség okairól és következményeirõl. Az a pár perc kötött le igazán.

Válasz

Nagyon gyenge film!

Egy életszerû párbeszéd nincs benne, az egyik srác tisztára úgy beszél végig, - akár a lánnyal kettesben, akár az ebédlõasztalnál, - mintha valamiféle propagandaanyagot, vagy egy agitációs célokat szolgáló kiadvány szövegét olvasná fel.
Unalmas, hosszú, szájbarágós, tanmese-szerû, a mai német filmek legrosszabb hagyományait követi, amelyek állandóan megpróbálják beleerõltetni a filmekbe a fontos társadalmi problémák felvetését, - legyen szó akciófilmrõl, katasztrófafilmrõl, vagy thrillerrõl.
Mintha ez egy kötelezõ feladat lenne, amit le kell tudni, aztán a film további minõsége már nem is fontos.
Feszes dramaturgia, pontos cselekményvezetés, a feszültség egész filmen áthúzódó fenntartása helyett, unalmat, érdektelenséget, a tempót megtörõ, felesleges epizódokat, katasztrofálisan béna párbeszédeket láthattunk és hallhattunk ebben a filmben.
Ha a rendezõ fontos társadalmi problémákat szeretett volna felvetni és boncolgatni, azt sokkal mélyebben, színvonalasabban, érdekfeszítõbben kellett volna tennie.

Válasz

Egyáltalán nem irigységbõl teszik. Attól még, mert Te az anyagi javak halmozásában látod az élet értelmét, örömét, még nem mindenki áll így a dolgokhoz. Nem tudom neked mi az indíttatásod (hatalomvágy, luxusfogyaszthatnék stb.), de az a helyzet, hogy nem mindenki akarja ezeket! A poén kedvéért akár meg is fordíthatnám, hogy Te meg rájuk vagy épp irigy, mert nekik vannak elveik, és nem a pénz rabjai! Persze tudom, hogy szimplán csak nem tudod elképzelni, hogy tényleg léteznek ilyen emberek. Mellesleg az a jelenet bizonyítja, hogy nem a pénzért csinálják, tehát nem irigységbõl, amikor kidobja az aranyórát az ablakon. Meg eleve, hogy nem lopnak semmit. Kár, hogy nem figyeltél jobban...

Válasz

1/10

A Dawson es a Haveroknal jobb egy fokkal, de hasonlo naivitasu tinik jatszak ezt is. Irigyseg felsofokon. Ha egyszer gazdag leszek, akkor sem lehet nyugtom az ilyen felnotasoktol? :-) Ha kisded jatekaik helyett ok is ugyvednek tanultak volna, akkor nem lennenek olyan irigyek ok sem.

Válasz

10/10

Fene gondolta 2004-ben, hogy ennyire aktuális lesz néhány év múlva is a film szellemisége. Én úgy gondolom, hogy közelíti a tökéletes korrajzot a téma a maga szegmensében. A film apró manõverei, hiteles szereplõi és azok kapcsolata egymással, no meg a valóságosnak ható dialógusai mind kiemelik a mûvet az átlagból és a legfelsõ polcra helyezik. Nem akart hatásvadász lenni, mégis hatott egy hatalmasat. Valós képet sikerült festeni az álságos demokráciáról... 10/10

Válasz

Remek film, igazán nagyszerû színészekkel, pompás rendezésben.:)

Válasz

10/10

real_madrid 2009 júl. 24. - 00:57:44 10/10 Előzmény Vinogradov

briliáns volt ez a film, a befejezés pedig megkoronázza az egész alkotást. igazi remekmû.

Válasz

offtopic

Mondjuk az elmúlt harminc-negyven évre visszamenõleg...

Válasz

10/10

tommm 2008 nov. 24. - 21:27:02 10/10 Előzmény binya

Hardenberg. Igen olyan, amit nehezen viselünk el. De...
Emlékezetes az a mondat, hogyan kezdõdött?
Veszel egy jobb kocsit...
S tényleg ezzel indul a lavina. Egy olyan dologgal, amire te is biztosítást kötsz, alkatrészt veszel, mert nem szeretnéd, ha cserben hagyna. S jön a biztonságra törekvés. Ez a kulcsszó. Minél több pénzed van, annál jobban félsz. Mindentõl, de legfõképpen attól, hogy egyszer elveszíted. S ilyen szinten vége az önuralomnak, mert elõtérbe kerül a másik dúsgazdag túllicitálása, feülmúlása. Egy gyerekes verseny, ami több egy szimpla polgárpukkasztásnál. Félelem a vesztéstõl, félelem az elvesztéstõl.
Ügyesen manipulált már az elejétõl, s a második nap után már tudta, hogy nyeregben van, mert idalisták ide vagy oda, belülrõl bomlott fel a társaság. Õk itt vesztettek.
A film végén a csattanó szuper ötlet volt, engem odaszögezett a fotelba. Pár másodperc alatt lepereg a befejezés, s jön a fõcím. Mire felfognád, vége a filmnek. S csak ülsz és újra átéled az egészet. Ez a jó film.

Válasz

"Egyetértek, kivéve a gazdag vállalkozó aljasságával. Szerintem nem is az aljasságról van itt szó, ez így túl egyszerû lenne. Nagyon banálisan festett volna egy olyan befejezés, amit elõször várhattunk. Sokkal inkább arról van itt szó, hogy ugyan le tud ülni kényszerhelyzetben a két oldal és még valamilyen szinten meg is értik egymást, kicsit össze is melegedhetnek, de sosem fognak kibékülni."

Sok igazságot érzek abban, amit írtál. Persze, a helyzet nem olyan egyszerû, mint ahogy én sebtében felvázoltam. De ennek ellenére az az egy húzás, hogy a végén mégis rájuk küldte a rendõröket (pedig világosan láthatta, semmi félnivalója nincs azoktól a fiataloktól, akik egyébként is, jóformán "véletlenül", tanácstalanságból rabolták el), sokat elárul a jellemérõl - s nem éppen kitûnõ tulajdonságokra világít rá.

"A gazdag válllakozónak igenis kell az ötödik drága autó is (3 a garázsban, eggyel érkezett, nem fog leállni. Az, hogy a 68-asokból ez lett, az meg elõrevetíti, hogy nyugigumi a következõ generációra is ez vár."

Na igen, így múlik el a világ dicsõsége...

Válasz

Egyetértek, kivéve a gazdag vállalkozó aljasságával. Szerintem nem is az aljasságról van itt szó, ez így túl egyszerû lenne. Nagyon banálisan festett volna egy olyan befejezés, amit elõször várhattunk. Sokkal inkább arról van itt szó, hogy ugyan le tud ülni kényszerhelyzetben a két oldal és még valamilyen szinten meg is értik egymást, kicsit össze is melegedhetnek, de sosem fognak kibékülni. A gazdag válllakozónak igenis kell az ötödik drága autó is (3 a garázsban, eggyel érkezett, nem fog leállni. Az, hogy a 68-asokból ez lett, az meg elõrevetíti, hogy nyugigumi a következõ generációra is ez vár.

Válasz

Teljesen indokolatlannak tartom a film ilyen kései vetítését: az általa felvetett kérdések nyugodtan elférnének fõmûsoridõben is...

S most, az általunk még nem is ismert mértékû és mélységû válsága idején nem is lehetne kevésbé idõszerû az új monopolkapitalizmus ilyen jellegû kritikája.

Hans Weingartner közismerten baloldali érzelmû, kitûnõ fiatal német rendezõ alkotása hallatlanul idõszerû kérdésekre világít rá, ráadásul egy nagyon eredeti történet keretében: ez a betörõs-villaátalakítós fõszál, nagyon erõs és szuggesztív, a hatvanas évek nagy modernistáinak nagy ötleteihez hasonló nagyszabású metafora.

A szerelmi szál ugyan rávilágított a történet néhány elemére és mintegy mélyítette a film által kifejtett gondolatokat, de talán ilyen terjedelemben egy kicsit több tartalom is belefért volna...

A karakterek kiválóan felépítettek, a motivációik többé-kevésbé érthetõek (a film tegnapi vetítése után értekezõ korifeusokkal ellentétben én úgy gondolom, hogy Hardenberg cselekedeteinek oka tökéletesen feltérképezhetõ = azért küldi rájuk a film végén a rendõröket, mert egyszerûen aljas ember, aki a 68-asságával is legfeljebb manipulálni akarta a srácokat).

Erõs párbeszédek, közhelyek nélkül (márpedig itt aztán ontani lehetne a közhelyeket!) - a film legalább annyira törekszik arra, hogy újat és eredetit mondjon, mint a Daniel Brühl játszotta Jan karaktere, akinek a szájából többször is elhangzik, hogy "nem lennénk igazán eredetiek, ha úgy csináltuk volna...", "csakhogy mi sokkal eredetibbek voltunk, mert..." - a fiatalok örök törekvésére, az új és eredeti kimondására irányítja rá a figyelmet: ki tudja, mikor készült utoljára olyan film, amelyben ez a gondolat ilyen központi szerepet játszott, sõt, egyáltalán megjelent volna.

S ha már Daniel Brühlt emlegettem, aki, valószínûleg tudatosan választja ki maga is az eredetibbnél eredetibb, tehát általában jobbnál jobb filmeket (és aki itt is remekül, nagyon magas színvonalon teljesített), akkor Julia Jentsch-rõl is szólnom kell, akinél egy hasonló törekvést tapasztaltam a produkciók kiválasztásakor (és az adott szerepek kitûnõ megformálásakor)...
(Vagy nem tudom, még mindig ennyi remek, kiváló európai film készül?)

Az itt felsorolt nagyszerû tulajdonságok közül már egy is elég volna ahhoz, hogy az "Edukators" kihagyhatatlan legyen, de mindez együtt, egy filmben és ilyen módon elmesélve olyan kitûnõ végeredményhez vezetett, ami több mint kihagyhatatlan...

A mai korunk megismeréséhez ugyanúgy szûkséges a megtekintése most, ahogy az lesz, ötven, száz, vagy kétszáz év múlva - ha lesz még akkor egyáltalán emberiség...

Mert tessék felismerni, nem ok nélkül kongatták itt sem a vészharangot...

Válasz

Kicsit vontatott volt a film, de jó volt. Aktuális a téma, és nem ad választ, csak egy lehetõséget, lázadni. A fõszereplõ srác, Daniel Brühl jó alakított. Tehették volna picit elõbbre is.

Válasz

9/10

igazatok van, tenyleg jo film volt, megerte ezt valasztani! sajnos ez a tema orokke aktualis lesz, mindig lesznek olyanok akikre raferne az atneveles. na es persze olyanok is akik sohasem valtoznak... :)
9/10
(2 het mulva ujra 68-as mozi klub: "Ha..." )

Válasz

Kösz! És egyetértek: szerintem is a Szezon a jobb és fontosabb film! (Kedvenc Török F. mondásom: Számomra a film a gondolkodás egyik lehetséges formája!)

Válasz

a Szezon mivel lázadt?
sztem csak simán csinált egy nézhetetlen szar filmet:D
fõleg a Moszkva tér után ugye..

Válasz

Na, most vegre megnezem, ez lesz az elso nemet filmem A kiserlet ota

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

88 szavazatból

Szerinted?

30 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon