Elisabeth Wennberg, a megszállott sámánkutató és utazó filmes a tradicionális mítosz és a mai világ kapcsolatát kutatja, természet és ember harmóniáját vagy éppen kétkedő nyugtalanságát keresve. Navio-Kaya, Burkina Faso, Nganasan, Dél-Bolívia, Szibéria és egyéb csendes és szent helyek indiánjaihoz, nomádjaihoz látogat el a stáb, s megörökíti a Yaga Blue szent énekét: "Sétálok két világ határán, az élet és a halál mezsgyéjén egyensúlyozom. Látom gyerekek világrajövetelét, keresem az utat, az emlékezet távoli képét. Sétálok ősapáim léptén, s hallgatom a vadon susogását." A kék a halhatatlanság színe. De kék a homály és kék a tűz füstje, a Nanderuguazu felé szálló füst. Ősapáink igen messziről indultak el. Átkeltek a Gran Chacón is, mert menekültek a Gonosz elől. Pedig csak azért küzdöttek, hogy a lelkük szabadon szárnyalhasson.