Alföldi Róbert szerint azért izgalmasak ezek a beszélgetések, mert riportalanyai olyan könnyedén mesélnek akár a legnehezebb pillanataikról is, mint korábban talán soha.

Az egyórás interjúban a Kossuth-díjas színművész megdöbbentő őszinteséggel vall életéről. Arról, hogy fiatal srácként felosztotta az életet. Azt mondta, hogy húszéves korában az ember már felnőtt, 30 évesen férfi, 40 esztendősen ember, 50 éves kora után bácsi, a 60. születésnapján pedig aggastyán. El sem tudta képzelni, hogy azon felül is van lehetőség. Hogy akkor harcol, ha rendez. Hogy amikor annak idején a József Attila színház félsötét színpadán előadta azt a bizonyos mondatot: "Megállj Kolja, megmondalak a mamának!", akkor, abban a pillanatban eljegyezte magát a közönséggel. Olyan kapcsolat alakult ki, olyan varázslatos, varázsütéses kapcsolat, hogy azóta mindent a közönségnek csinál. Hogy nem tud mást elképzelni, csak, hogy ami a színpadon történik, azt a nézőtéren élvezzék. Teljesen mindegy, hogy sírnak rajta vagy nevetnek, figyelnek, izgulnak, szoronganak. Mindegy. Úgy menjenek ki a színházból, hogy az hatással legyen rájuk. Hogy minden előadás előtt a mai napig elismétli: Édes Istenem, segíts meg, hogy jól érezzem magamat. Hogy fiatal korában arról volt híres, hogy olyan ruganyos volt, mint egy bolha. Hogy a színpadon 50 százalékkal más még a test is. Hogy ott valahogy, amit elképzel az ember magáról, azt meg is tudja tenni. Hogy amikor a fiával Korfun kivettek két motort, ő mindjárt az első fél órában fejre esett vele. 60 éves volt ekkor. Valaki odalépett hozzá és azt mondta, Gyula, mielőtt legközelebb felülsz a motorra, vedd elő a személyi igazolványodat és egy-két adatot nézzél meg benne.