Attilával 2003 novemberében kezdtünk el forgatni a budapesti Szent László kórházban. Csontvelő-átültetésre várt. Kezdetét vette egy újfajta élet, steril körülmények között, a világtól szinte hermetikusan elzárva. És kezdetét vette egy hihetetlen küzdelem az életért, amely küzdelemnek Attila fantasztikus gyógyulni akarása lett a kulcsa. Kameránk egy éven keresztül rögzítette az eseményeket. A steril bokszon belüli világról, a sikerekről, a mélypontokról, egy 14 éves kisfiú harcáról.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Kedves Kleni!Fogadja mély együttérzésem!Ádám odafenntrõl próbálja derûssé tenni az Ön lelkét, hosszú idõ fog eltelni, de sikerülni fog neki!!!Imában kérek mindehhez erõt Önnek.
Mélyen megérintett Attila története. Csodálatos volt hatalmas lelkiereje, élniakarása. Az Ön rendkivüli kisfia, akin a félelemnek nyoma sem látszott, másoknak is erõt adhat. Az Õ küzdelme példaértékü! Szeretném remélni,hogy nem voltak nagy fájdalmai és el tudtak búcsúzni egymástól. Akik látták a filmet, biztos sokáig emlékeznek rá. Én nem fogom elfelejteni Attilát, mert képernyõn keresztül is nagyon szeretetreméltó. Õszintén együttérzek Önnel, és vigasztaló, hogy az eltelt évek után is lelki kapcsolatban állnak. Nagyra becsültem kitartását. Minden jót kiván egy középkoru édesanya.
Sajnos én is érintett vagyok. A fiamat, Ádámot egy éve veszítettük el. Õt is transzplantálták, nagyon sok minden velünk is úgy történt, mint Attilával és a családdal. Mélyen együttérzek, megrázó volt újrá átélni a nehéz napokat, végigsírtam, most is sírok...
A filmbõl nem derült ki, a film készítõje Atival mély barátságba került és számtalanszor ölelte meg, szerette, ápolta velem együtt. Igazi jó barátra találtam Benne magam is.
Az orvosok tájékoztattak engem az esélyekrõl, de nem kerültem a hatása alá, nem fogadtam be, hogy lehet a betegségnek rossz kimenetele is. Akkor is és ma is úgy gondolom, hogy így volt helyes.
Köszönök minden együttérzést, elismerést Atinak és nekem is.
Õ már berendezkedett az Angyalok között, jól érzi magát és rövidesen valahova leszületik újra, hogy bölcsességébõl tanulhassunk mi felnõttek.
A film kapcsán néhány gondolat:
Megrázó volt,minden tiszteletem a mamának ,igen erõs és kemény nõ,nem sokan lettek volna képesek úgy tartani magukat.Hiányérzetem volt a film eröltetett dokumentális stílusa miatt ,hogy egyetlen filmesnek nem jutott eszébe ,hogy átölelje azt a kisfiút idõnként.Talán be kéne mutatni olyan esetet is ,amikor ez a sziszifuszi küzdelem eredménnyel járt,mert így megmondom õszintén sokszor olyan érzésem volt ,hogy hitegetik a gyermeket a családot,mert szegény nagyon rosszul nézett ki,és az orvosnak tudni kellett ,hogy mik az esélyek.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások