Ez a pompázatos kosztümös film, amelyhez Viscontinak különösen jó érzéke van, nagy nosztalgiával idézi fel a Risorgimento lázas éveit Velencében, amikor még nagyon tudtak szeretni az emberek - feltételek nélkül, a sérelmek elviselésével, önmaguk feláldozásával. Az érzelmek szépséget teremtő erejét a film két összetevője jeleníti meg: a romantikus történet és Alida Valli érzelmileg túlfűtött, de teljes mértékben hiteles játéka. Amikor A trubadúr előadása tüntetésbe torkollik a Habsburg-uralom ellen, a demonstrációt vezető Ussoni márki összetűz egy Franz nevű fiatal osztrák tiszttel. Livia grófnő, Ussoni unokanővére, meg akarja akadályozni a párbajt. Franz, akinek eszébe sincs kiállni a márkival, hanem elfogatja és száműzeti őt, ráerőszakolja a társaságát Liviára, aki hamarosan kénytelen szembenézni azzal, hogy beleszeretett az osztrák tisztbe. Franz persze méltatlannak bizonyul Livia odaadó szerelmére, s e csalódásra a bosszú sem hoz enyhülést.