Különböző okai vannak arról, hogy ezek a nagyon különböző műfajú alkotások hogyan kerültek ki teljesen a közbeszédből.
Az ártatlanság kora (1993)
Paípron ez lett volna az álomfilm. Adott volt a nagyszerű irodalmi alapanyag, Edith Wharton Pulitzer-díjas regénye, egy zseniális rendező, Martin Scorsese, és három nagyszerű főszereplő, Winona Ryder, a csodás Michelle Pfeiffer és a fantasztikus Daniel Day-Lewis. Ő Newland Archer, a múlt századforduló New York-i arisztokráciájának ifjú és megbecsült tagja, aki nem sokkal eljegyzése után megismerkedik menyasszonya (Ryder) rokonával, a kétes hírű Ellen Olenska bárónővel (Pfeiffer). Newland saját társadalmi rangját használja arra, hogy helyreállítsa az asszony megtépázott hírnevét. Az idő múlásával egyre erősebb vonzalom ébred benne az asszony iránt, egyre jobban imponál neki, ahogy Ellen szembeszáll a társasági illemmel és a képmutatással. A férfi - miközben sietteti May Wellanddal kötendő esküvőjét - végül is megvallja Ellennek iránta táplált érzelmeit. A filmnek két problémája volt. Egyrészt, bár
Day-Lewis és Pfiffer között szikrázott a levegő,
de Ryderrel nem igazán tudtak mit kezdeni, másrészt a nagyközönség Scorsesétől azt várta, amit addig szokott kapni: véres, izgalmas és hiteles gengszterfilmeket! Nem csoda, hogy több Oscar-jelöléséből csak a legjobb kosztümtervezésért vihetett haza díjat.
15 dolog, amit nem tudtál Az ártatlanság koráról
A rendező legalábbis így nyilatkozott Az ártatlanság koráról, amelyet most a Netflixen lehet megnézni.
Tovább
Wonder Boys - Pokoli hétvége (2000)
Curtis Hanson rendező számára ekkor már nem volt nagy kihívás az irodalmi feldolgozás, hiszen pont a James Ellroy regényén alapuló Szigorúan bizalmas (1997) elkészítése után kezdett bele Michael Chabon azonos című könyvének filmvászonra adaptálásába. Hőse, Grady Tripp (Michael Douglas) alkotói válságban lévő író. Éppen harmadik felesége hagyja el, ráadásul megtudja, hogy aktuális szeretője terhes. Egykötetes reménység marad, ha nem fejezi be második könyvét. Kiadója hét éve várja új kéziratát. Irodalmat tanít az egyetemen, szeretője az intézmény kulcsembere, annak férje pedig Grady közvetlen főnöke.
A tornyosuló gondok mellé hétvégére várja munkáját könyörögve sürgető menedzserét.
Az író egyetlen rajongója és támasza James (Tobey Maguire), a tehetséges egyetemista írópalánta. James is rátesz egy lapáttal a hétvégi kilátásokra: lepuffantja Grady főnökének kutyáját, és innentől kezdődik egy igazán őrült éjszaka. Ez egy tényleg méltatlanul elfelejtett remek vígjáték, ahol valószínűleg a furcsa humor és az egyetemi környezet lehet az a két tényező, ami miatt már akkor sem kapták fel Hanson munkáját – nem úgy, mint következő rendezését, a 8 mérföldet (2002) -, azóta pedig gyakorlatilag említeni sem szokták. Pedig rendkívül szórakoztató, különösen akkor, amikor Robert Downey Jr.-t látjuk bohóckodni.
Stanley, a szerencse fia (2003)
Andrew Davis (A szökevény) Louis Sachar mesés elemekkel teli bestsellerét vitte vászonra – a forgatókönyvet is maga az író jegyezte. A film egyszerre szórakoztató kaland és meglepően mély dráma, melynek alaptémái a generációs gyűlölet és a történelmi igazságtalanság. Talán beárnyékolta főszereplője, Shia LaBeouf már ekkor is kétes hírneve, akinek személyes és jogi problémái messze túlmutatnak az ártatlanabb főszereplő karakterén, ami jókora disszonanciát kelthet. LeBeouf alakítja Stanley Yelnatsot,
akinek a családját régóta átok sújtja, ami őt is utoléri.
Azt hiszik róla, hogy ellopott egy drága edzőcipőt, amiért egy különös javító-nevelő táborba kerül. A sivatag közepén, több száz mérföldre minden lakott településtől egy látszólag szökésbiztos intézményben elkezdődik Stanley nagy kalandja. A tábor vezetői érdekes módját választották a nevelésnek: a fiúknak mindennap egy nagy, szabályos lyukat kell ásniuk a tábor körül, csak akkor térhetnek nyugovóra. A fiúk azonban kezdenek gyanakodni: az intézmény vezetője ugyanis kikötötte: ha bármit találnak ásás közben, azonnal jelenteniük kell. Lehet, hogy a sivatag homokja titkokat rejt? A remek sztori, a jó zene és a sok jó színész pedig jó kis filmet hozott össze, ami kedvező kritikákat kapott, jól teljesített a mozikban, de nem törte át azt a bizonyos ingerküszöböt, hogy később is beszéljenek róla.
Színes fátyol (2006)
William Somerset Maugham egyik kevésbé ismert írása alapján született John Curran filmje egy házaspárról, aki az 1920-as évek Kínájában bűnhődik rossz házasságuk miatt. A középosztálybeli orvos, Walter (Edward Norton) és az elkényeztetett, felsőosztálybeli Kitty (Naomi Watts) házassága eleve elhibázott döntés volt. Kitty, férje munkája miatt, londoni életét hátrahagyva Sanghajba költözik, ahol rátalál a szerelem a helyi konzul személyében. Miután Walter felfedezi hűtlenségét, büntetésképpen a kolera által legsúlyosabban érintett területen fogad el egy állást, és ragaszkodik hozzá, hogy Kitty is vele tartson. Az utazás a gyönyörű távoli kínai faluba és az ott megélt szörnyűségek értelmet és célt adnak elveszettnek hitt kapcsolatuknak. A gyönyörű kosztümök, a „történelmi” környezet és egy kapcsolat modern, kortárs dinamikája elősre jó ötletnek tűnt, össze is jött belőle egy szerethető, tisztességes film – amire nagyon kevesen voltak kíváncsiak, nem tudni, miért. Amikor Watts-ot egy másik filmje promóciós körútján megkérdezték, melyik a leginkább alulértékelt filmje, azt válaszolta:
A Színes fátyol. Egy csodás film, amit senki sem látott. Bemutatták, aztán el is tűnt.
Az út (2009)
Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) azonos című regénye alapján készült, az ausztrál John Hillcoat rendezte film nem randihoz való és nem növeli az életkedvünket, sőt. A valaha készült egyik legsötétebb, legkilátástalanabb filmek egyike, amelynek főhőseként Viggo Mortensennek is úgy néz ki, mint a saját szelleme egy rossz napon. A szerep kedvéért alig evett és alig aludt, vagy 20 kilót fogyott, és az egész forgatás alatt ugyanabban a ruhában maradt, ki is lökdösték a közeli kisboltból, mert azt hitték, környékbeli csöves. Ő a filmbéli, névtelen apa, aki kisfiával egy posztapokaliptikus tájon igyekszik eljutni a távoli óceán partjára, miközben ezernyi veszély leselkedik rájuk, leginkább kannibálok és erőszaktevők formájában. Senkiben sem bízhatnak,
és néhány tölténnyel a zsebükben az sem biztos, hogy képesek megvédeni magukat.
Ez az a film, ami, bármilyen nagyszerű is, csak egyszer nézi meg az ember, azt is nehezen, majd hosszan zuhanyozik utána, hogy lemossa magáról a rátapadt depressziót – és aztán nem beszél róla.
Viggo Mortensen 10 legjobb szerepe
A ma 59 éves Mortensen Hollywood egyik legkevésbé hollywoodi sztárja, aki játszik spanyolul, franciául és dánul is, lehetőleg kalapban, és mindig képes tökéletesen azonosulni szerepével. És egy zseni.
Tovább
Forrás: collider.com
