Filmes körséta a londoni Nemzeti Galéria Goya: A portrék című kiállítása alapján.

Francisco Goya (1746-1828) az 1780-as évektől több évtizeden át dolgozott a spanyol királyi udvar festőjeként. Megannyi portrét készített korának hispán uralkodóiról, a környezetükbe tartozó arisztokratákról, művészekről, diplomatákról és persze önmagáról is. A londoni National Gallery 2015 és 2016 fordulóján soha nem látott teljességben mutatta be Goya festészetének ezt a vonulatát egy fantasztikus kiállításon, melyre hetven portréját gyűjtötték egybe a világ különböző kollekcióiból.

A film ezen a tárlaton vezet körbe. A képek általában nem hízelgőek, átüt rajtuk a festő érdeklődése a psziché sötét rejtelmei iránt. A IV. Károlyról és családjáról festett portréról Théophile Gautier francia író azt mondta, úgy néznek ki a szereplői, mint „a sarki pék és felesége, miután nyertek a lottón”, de VII. Ferdinánd sem járt jobban, egy idióta benyomását kelti Goya művén. Annál igézőbb az Alba hercegnőről festett egészalakos portré. A hölgy a festményen kecses lábával Goya nevét írja a homokba. Úgy tartják, a hercegnő a festő szeretője és híres képének, a Meztelen Majának modellje volt. A mester önmagát sem idealizálta, 1820-ban alkotott önarcképén nagybetegen, orvosával, doktor Arrietával ábrázolta magát, elhomályosult tekintettel. A tárlatot és a filmet végignézve megérthetjük, miért is tekintik Goyát az első modern festőnek, az expresszionisták előfutárának.