Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Fényévek távolában

Les années lumičre
svájci-francia filmdráma, 102 perc, 1980

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás
A film kihalt, kopár tájon játszódik, valahol Írországban.
Két hőse egy Joschka Poliakoff nevű öreg benzinkutas, s egy hozzácsapódó 25 éves fiú. Az autóroncstelepen a különös titkokat, talán félelmetes tudást őrző öregember gondjaiba veszi a fiút és beszél neki furcsa terveiről. A különös keretben egy kiváltságos barátságnak lehetünk szemtanúi két olyan ember között, akiket elválaszt egymástól a koruk, jellemük, neveltetésük, társadalmi helyzetük, és akik kapcsolatuk révén mégis kölcsönösen gazdagabbak lesznek. A fiút egyébként Jónásnak hívják és egy dialógusból könnyen kiszámítható, hogy 2000-ben vagyunk - utalva a rendező 1976-ban készült Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves című filmjére.

Stáblista

Szereplők

Trevor Howard
Yoshka Poliakeff
Mick Ford
Jónás
Bernice Stegers
Betty
Henri Virlojeux
Lawyer
Odile Schmitt
táncos
Louis Samier
sofőr

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
Hammock 2012 febr. 03. - 13:35:50 10/10
Firkálni a könyvet, megtalálni bennük az õsi tanításokat, áthúzni a határokat. Bejutni egy olyan világba, ahol nincsenek kérdések nyilvánvalóvá válik minden.
Kinyitni a teret, messze el. Elõvenni azt, amit mindig is igazán szerettünk: azt a kedélyes utazó hangulatot, amelyet rég nem találtunk, és végre szabadnak érezzük magunkat, mint a madár.
Most már nem érünk rá vacakolni, fejest kell ugornunk most. Üljünk fel a fülünkbe susogó, sokat ígérõ szellõ hátára és repüljünk vele bárhová.
Egy csapásra lebontva, a körülvevõ ketrecek sokaságát, kiléphetünk az ûrbe, egy új helyzetbe, ahol ugyan egyedül vagyunk, de szabadok.
Bátran merjük használni a lábainkat, haladjunk az úton, és keressük a kapcsolódási pontokat újonnan kapott életünkben….
Mindent vagy a semmit egyre megy, tanulni kell! Nem mindegy, nagyon nem mindegy, hogy kitõl. Tenni az aktuális dolgod, megszûnni a feladatban.
A szél eljutathatja hozzánk azt az ismerõs illatot, amelyben saját mosolyodat látod a káosz kellõs közepén, szórjuk ki a felhalmozódott nehéz és mocskos kacatokat, megéri.
Nem könnyû a feladat, pakolni, rendet csinálni egy kilátástalannak tûnõ õrült világban. Ki lehet a társad? Ki lehet a tanítód?
A gyilkos hibák és vakvágányok mind tanítóid is, ha akarod. Érdemes megpróbálni és bizonytalanul, de annál nagyobb akarással, meg lehet érinteni az elemeket.
Az ereinkben pulzálva lüktetõ türelmetlenség, a dolgok állandó megváltoztatása furcsa irányokba vihet. Mi a dolgunk? Mi a feladatunk?
Városi beteg életünk kreáltságát leginkább a természetben és azzal egyesülve érthetjük meg igazán. Az értelmetlennek látszó pillanatok megértése, átlátása az átláthatatlannak.
Építeni, pusztítani. Az ösztönös, intuitív, átgondolt helyzetek. A körkörösen visszaköszönõ folyamatos gátak között fuldokolva, lehet, hogy csak a fejünket kéne felemelnünk?
Mit kéne tennünk, hogy jól érezzük magunkat? Hogy a dolgok tényleg úgy történjenek, ahogy szeretnénk? Igazából semmit, minden itt van, és tökéletesen kész van.
Az izgalmak kedvéért, mi viszont felgyújtunk, megpörkölünk mindent és mindenkit, magunkat is. Nem tudjuk, pontosan hogyan is tegyünk, a szenvedéseink kész forgatókönyvet követnek.
Kérdés, hogy ki tudunk-e lépni életünk jól kijárt keréknyomaiból és van-e bátorságunk meglépni az elsõ lépést a komfortzónánkon kívül…
A világ pörög körülöttünk és mi is pörgünk vele, sodródunk, sodortatva vagyunk. Egy új esetleg rendhagyó nézõpont, esetleg egy jól irányzott rúgás segíthet, tartsuk nyitva a szemeinket.
Mit érnek az ismereteid, a könyveid, ha nem ismered a tûz pattogását a madarak énekét? Merjük megmászni a legmagasabb hegyet, de ne akarjuk elvinni magunkkal.
Figyeljük, mit mond a szél, csak repüljünk… Nincs más, készítsük el saját szárnyainkat és repüljünk…
Válasz