1587-ben I. Erzsébet tizenkilenc évi fogság után kivégeztette unokatestvérét, Stuart Mária skót királynőt. Ma felháborítónak érezzük ezt, sőt az akkori angol katolikus nemesek is felindultan tiltakoztak ellene, de az adott politikai viszonyokból következően I. Erzsébetnek aligha maradt más választása. Friedrich Schiller - ahogy a korabeli kritikák fogalmaztak: a német Shakespeare - drámáját több mint négyszáz évvel később írta, azonban még 1800-ban sem volt veszélytelen egy lázadás gondolatával átszőtt dráma bemutatása. Ráadásul, a karakterek jelleméből adódóan a nézők szimpátiáját egyértelműen a pártütők és Mária nyerték el, mivel erkölcsi értelemben az uralkodó hatalom felett állnak.