Egy táj állapota hűen tükrözi, hogy a benne élő emberek, milyen viszonyban vannak egymással és Istennel. A sárközi táj egykori virágzását, majd tragikus romlását, őslakosságának kihalását mutatja be a film. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató értő, hiteles tolmácsolásában elevenedik meg a sárközi táj. E képekből árad a ragaszkodás, az együvé tartozás bizonysága, a közös múlt, az egy gyökér, az azonos sors, de legfőképpen az összetartozás feladata a néppel, mely ily módon ötvöződik nemzetté és a film varázslatos képsorain át változik egyetemesen magyar és emberi értékké.