1944 decemberében a nyilas kormány és a német parancsnokság úgy döntött, hogy mielőtt az orosz csapatok teljesen körülzárnák Budapestet, a Műegyetem felsőéves hallgatóit tanársegédekkel és professzorokkal együtt - összesen 1600 embert - kitelepítik Németországba, hogy a háború után legyen, aki újjáépíti Budapestet. A diákok SAS-behívót kaptak, úgyhogy aki nem ment, azt katonaszökevénynek minősítették. Az egyik vonat Breslauba indult, a másik pedig Drezdába. A drezdaiak 1945 januárjában az ottani Műegyetem épületében hozzáláttak a tanítás folytatásához. Az egyetemen előadásokra jártak, szabadidejükben pedig végiglátogatták a gyönyörű műemlékváros nevezetességeit: a Zwingert és a Frauenkirchét, a világ legnagyobb evangélikus templomát, mindezzel nagy feltűnést keltve a városban, hiszen az ottani férfiak már évek óta kint voltak a fronton. 1945. február 13.-ról 14-re - Húshagyó Keddről Hamvazószerdára virradóan a magyar diákok végigélték a történelem legnagyobb bomba-támadását, Drezda elhamvasztását.