A város egyetlen helyszíne az időben bomlik ki, s az archív felvételek segítségével a történelem valóságos színpada lesz. Jancsó az általa forgatott képi kommentárok segítségével téríti el a filmet a hagyományos ismeretterjesztéstől, s közelíti a történelmi esszé felé. Nem igazítanak el feliratok az egyes képsorok alatt, a felvételek megőrzik saját hangjukat; továbbá a történelmi emlékezés nélkülözi a szoros kronológiát. A kétrészes film egyetlen jól felismerhető szerkesztési elve csupán annyi, hogy míg az első rész a tér hivatalos, addig a második inkább a személyes arcát mutatja, ám a kettő nehezen választható el egymástól. S néha nehezen választhatók el a téren zajló protokollesemények is, noha igencsak eltérő ideológiájú kurzusok parádéi sorakoznak egymás mellett.