Szelmenc története talán a XX. század legkülönösebb abszurdjai közé tartozik: egy döntés értelmében a II. világháború után a falut kettévágták, s egyik része (Nagyszelmenc) Csehszlovákiához, másik része (Kisszelmenc) a Szovjetunióhoz került. Családok szakadtak el így egymástól, s ha utazni tudtak volna is egymáshoz, határátkelő legközelebb 30 kilométerre volt csak. Teltek-múltak az évek, forgott az idő kereke, s a szelmenciek, anélkül, hogy tapodtat is mozdultak volna, Ukrajnához és Szlovákiához tartoznak immár, épp csak a határhelyzet változatlan, annak ellenére, hogy a határátkelő nagy nehezen megszületett, s át is adták 2006. december 23-án. Mert hogy az abszurd mese folytatódjon: a szlovákok, lévén uniós ország polgárai, minden további nélkül átkelhetnek Nagyszelmencre, de az ukrán szelmenciek továbbra is vízumot kell, hogy kérjenek rokonaik meglátogatásához.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Már a tartalom elolvasása után is nyomasztó érzés fog el. Szörnyû milyen hülye az ember. Pedig akár szépen és jól is élhetnénk ezen a földön... Csak nem kéne ennyire embernek lenni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások