Hulot úr ez alkalommal ellátogat a franciák egyik kedvelt nyaralóhelyére, a bretagne-i tengerpartra. Bár a jóindulat szobrát lehetne faragni róla, akármerre megy, káosz, nyugtalanság, botrány támad nyomában, kíváncsi tekintete a dolgok fonákját tárja elénk kacagtatóan szellemes formában.Jacques Tati, a francia filmvígjáték egyik nagy klasszikusa ezzel a filmjével indította híres Hulot-sorozatát, amelyben a csetlő-botló, szomorú clown-címszereplőt saját maga személyesíti meg a nagy némafilm-komédiások modorában.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem akarta õ Chaplint másolni, hanem egyfajta folytatója szeretett volna lenni.
Nem a "némafilmet" akart csinálni, de õ gyakorlatilag mindig néma maradt.
Annak ellenére, hogy õ nem beszélt, a környezet és a többi szereplõ hangjának óriási jelentõsége volt a filmjeiben. Ezekre tudatosan épített és nem lehet nem odafigyelni rá (szereplõk beszéde, autó, gépek, labdapattogás, stb).
Amúgy a Hulot úr nyaral nem volt sikertelen film, sem a kritikusok, sem a nézõk körében. Sokan a háború utáni francia film egyfajta megújítójának tekintették.
Nekem sokkal jobban tetszik a Playtime (na, ebbe a cége anyagilag bele is bukott) és a Trafic. Ezekben már egy technikailag és társadalmilag is elidegenedõ világban csetlik-botlik Hulot figurája, míg az elõzõ filmjeiben a barátias-családias környezet egy még talán idillikus, kissé zárt világa jelenik meg.
1956-ban a legjobb külföldi film díját Fellini Országúton-ja nyerte. Az Óriás meg eleve sem külföldi film az USA-ban. Tati 1959-ben nyer Oscart a következõ filmjével, a Nagybácsimmal.
Hát az az igazság, hogy Tati valami Charlie Chaplin filmet akart alkotni, csak nem számolt vele, hogy az 1950-es években ez már nem számított nagyon szupernek, sõt! Nem is csoda, hogy a film nagyot bukott... De '56-ban valami csoda folytán Oscar-ra jelölték, igen ám, de ekkor volt James Dean-nel az Óriás c. film és lesöpört az mindent..........
Ha a némafilmek idejében készült volna, akkor se lett volna a csúcs. Így meg fõleg nem, hogy 1953-as. Csak addig néztem, amíg a fõhõs alatt kettétörik a kenu a tengeren, s mint egy állkapocs, elkezd csattogtatni. Ezt látva pár méterrõl a parton az emberek cápát kiáltanak és még a környékrõl is elmenekülnek - hátha lába van a fa-robotcápának.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások