A film a szabadságról szól. 60 körüli, Vas megyében élő emberek beszélnek arról, hogyan tudták megteremteni a szabadságukat, hogyan tudtak együtt élni a természettel, túllépve a konzumidióta világon. A film az idősödő rendező önvallomásával kezdődik, és ő járja végig szabadságkereső társait.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
9/10
Zywanny
2021 júl. 29. - 11:43:30
9/10
Huh, ez nekem felkavaró volt. Azért nem adtam rá maximális pontot, mert idönként túlbeszélt dolgokat, vagyis lehetett volna még vágni belöle. (Bocsánat az ékezetek hiányáért, kulföldi billentyuzetröl írok, nincs meg valamennyi magyar betu rajta.)
Mi is a szabadság? A földmuvelö élet szabadság? Ha a magad ura vagy, az már szabadság? Valóban a magad ura vagy, ha nem jársz boltba minden nap? Csak egy urad van, méghozzá a mennyországban? Lehet, hogy ö csak benned létezik, így tulajdonképp a fantáziád rabszolgája vagy? Ilyen, nehéz kérdések jöttek elö a film kapcsán bennem.
Az én véleményem: Volt a megszólalóknak pár bölcs gondolata, de a többség ostobaság, amit bölcsességnek állitanak be. Sok-sok önigazolás hangzott el. "Nem volt sok vagyonunk, de boldogok voltunk." Miért, több vagyonnal nem lehet boldognak lenni? Megértem egyébként, hogy ezt mondja, hiszen leélte így az életét, ha mást mondana, önmagát köpné szembe.
Nagyon érdekes volt egymás mellett hallani azoknak a véleményét, akik önigazolásra kényszerultek és azokét, akik nem. Például a vársoból, a faluba költözö, sok gyereket nevelö apáét és a fiáét. "Jó volt a sok testvér, de igazán nem tudom, milyen lehet egykeként, vagy csak egy testvérrel felnöni, mert nincs összehasonlítási alapom."
A vallási fanatizmus megítélésem szerint minden megjelenési formájában rossz. (Legye az muszlim, keresztény, hindu, stb.) Milyen az már, hogy a világból kivonult, mindenben csalódott (az egyházban is) emberek sámánkodni kezdenek? Félelmetes. De, ez a mondat is kiutötte nálam a biztosítékot: "...ök arra mindenképp rá tudtak mutatni, hogy... ö... az... hogy... az Istennel való kapcsolatunk az a legfontosabb dolog ebben az életben és minden (más) csak másodlagos. Úgy érzem, minden nagyjából ennek a hozadéka." Mondja egy fiú a szuleiröl. Szomorú. Elfogadom, hogy ezt az utat választották, hiszen az ö döntésuk, jogukban áll. Mégis szomorú nagyon.
Az is az eszembe jutott az egyik szereplöröl - aki egyébként rendkívul szimpatikus -, hogy a világból való kivonulás csak addig ér, amíg a fagaink nem kezdenek kirohadni. Utána már bizony szukségunk lenne a civilizáció vívmányaira.
A film elején szó esik Gecse Balázs Gergöröl, Vándorról, aki egy szekérrel és néhány állattal járta a világot. Vele kezdödött volna a film, de hosszú hezitálás után nem vállalta a felvételt. Ö állította, hogy: "A szabadság és a nyilvánosság kizárják egymást." Ez a gondolat aztán végighaladt a filmen, mert ahogyan a szabadságot választó emberek próbálták igazolni a kamerának az egykori döntésuket, máris elveszítették a szabadságukat. Szánalmasak lettek.
Szerencsétlen Vándort aztán 2018-ban, Franciaországban halálra gázolta egy 90 éves autós. A vétkes soför mondta, hogy azért nem látta a szekere mellett baktató Vándort, mert elvakította a Nap.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2016
Hozzászólások