Érmelléki Bakator-Érmellék, Szilágyság és Szatmár szinte teljesen kiveszett és elfelejtett nagyhírű és régi borok. Valaha közismert és Kárpát-medence szerte kedvelt termék volt, mára csupán legendáriuma maradt. Újra fel kell fedezni, akad-e értékelhető követésre méltó nyom? Széchenyi gróf pártolta a könnyű fehérborokat adó Érmelléket, Ady szülőföldje adományaként szerette például a diószegi Bakatort, amely aranysárga színű volt, mérsékelt tüzű, kellemes savas és tartós hosszúságú. Mára csak a híre maradt.Az érmelléki Lyukpincék viszont különleges színfoltot képeznek a magyar pinceépítészet történetében, bemutatásuk a teljes pusztulás előtt a legsürgetőbb feladat. Az Érmellékkel összefüggő táj a Szilágyság, amelynek területén, több helyen megmaradt a régi borkultúra maradványa, ill. újabb telepítések is történtek. Hogy a zilahi szőlőkből préselnek-e még bort a magyarok, nem tudjuk, de a szilágysomlyói Magurán még találunk néhány öreg borászt, mint ahogy Sarmaság magyarsága is műveli szőlejét.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások