Az etnográfiát és a koncertfilmet hatásosan egyesíti a brit Jamine Dellal munkája, ami a világ négy különböző országából érkezett öt cigánybanda útját követi 2001-es amerikai turnéjukon. A dokumentumfilmben szereplő zenészek telt házas közönség előtt adtak koncerteket országszerte. A romániai Taraf de Haidouks már az 1993-as Latcho dromban és a Johnny Depp-pel forgatott A síró emberben is szerepelt. A hollywoodi színész Dellal filmjében is megszólal, hogy hitet tegyen a zenekar zsenialitása mellett.

A cigánybandák hangzásban teljesen különbözőek egymástól, hangszereik is mások, de a közös turné alatt elkezdik egymás zenéjét utánozni. Először csak a hecc kedvéért, de később egyre nagyobb érdeklődést mutatnak egymás zenéje iránt, és beszélgetéseikben egészen a közös, észak-indiai gyökerekig visszamennek. Az utolsó koncerten cigányok hada tölti be a színpadot, hogy népük a zenében egyesüljön.