"Kuncz jó író, mert volt egy nagy élménye, de talán nagy író lett volna, ha nincs egy nagy élménye - a fogság-, mely teljesen megtöltötte árammal és ugyanakkor beszipolyozta írói erejét. Az élmény anyagából írt egy kitűnő könyvet, de az élmény éltető, dolgoztató ereje nem sugárzott, lüktetett benne tovább. Beteg volt, mondták. De valószínűbb, hogy meghalt, mert az élmény kimerítette, mert a könyvet megírta, s nem volt több életfeladata." (Márai Sándor: Napló, 1945)
A film készítői végigjárták és filmre vették Kuncz Aladár életének meghatározó helyszíneit: a századelős Párizst, ahová évenként töltődni járt, a kis bretagne-i falut, ahol a háború kirobbanása érte, Kolozsvárt, ahol élete utolsó éveit töltötte. Az írótól vett idézetek jól tükrözik a kor hangulatát, lélektanát, azt a folyamatot, hogy "miként sodródhat az emberiség az egyik fájdalomból a másik, sokkal nagyobb fájdalomba, az egyik háborúból a másik háborúba, mert kiolthatatlanul él a múlt".