Mohsen Makhmalbaf rendkívüli érzékenységű iráni rendező-forgatókönyvíró-operatőr-vágó egyszemélyben, mindent magától tanult, lépésről-lépésre, s később oly mesterek nyomán, mint pl. Abbas Kiarostami. Ebben a filmjében - mely "film a filmben" - megidézi kamaszkorának egy fontos momentumát, melyet húsz éven át hordozott a lelkében. "17 évesen megpróbáltam elvenni egy rendőrtől a pisztolyát. A küzdelem hevében megszúrtam, azután rám lőttek. Őt kórházba szállították, én pedig mehettem a kínzókamrába. Húsz év múlva a "Salam Cinema" szereplőválogatásán szembe találkoztam vele: több ezer jelölt között ott állt az én rendőröm. Mivel időközben csalódtam a politikában, már nem volt többé szükségem a pisztolyára. Most már neki kellett az enyém: a filmkészítés fegyvere" - idézi fel emlékezetében Mohsen Makmalbaf, a rendező. Erről a máig feledhetetlen találkozásról készített filmet a rendező "Kenyér és virág" címen, hogy soha ne feledje el ifjúkorát, a kamasz lázadás korszakát, amely a sah diktatúrájának éveiben zajlott.