Az állami kultúrpolitikának a szocializmus évtizedeiben a könnyűzene műfajaiban is érvényesülnie kellett. A Sanzon- és Táncdalbizottság keményen cenzúrázta az újhullámos zenekarok dalszövegeit, hogy a fiatalság szellemi és morális fejlődése ne kerüljön veszélybe. A fiatalság fejlődésének felülről való irányítása egyre nagyobb ellentéteket eredményezett a zenészek és az államhatalom között, a civil ruhás rendőrök és besúgók jelenléte a koncerteken pedig a kulturális mozgástér beszűkülését eredményezte. Az aluljárók népeként megbélyegzett zenekarok, mint például a Bizottság, a Kopasz kutya, a Beatrice vagy a P. Mobil mégis hatalmas tömegeket vonzottak fellépéseikre. A filmben megszólaló "megtűrt és betiltott" zenészek három évtized könnyűzenei életéről mesélnek.