A Köszönöm, jól című film történeteit a magánszférába is behatoló, az emberi kapcsolatokat próbára tevő gazdasági válság foglalja keretbe. Az első történetben egy vidéki politikust és vállalkozót, Miroslavot ismerhetjük meg, aki igencsak sajátos módon rendezi a felmerülő problémákat, legyen szó a vállalatáról, az öccséről, vagy a bánatát alkoholba fojtó feleségéről. A második történet egy nyugdíjasról, Béláról szól, aki váratlanul megözvegyül, és annak ellenére, hogy feleségével folyton civakodtak, nehezen viseli a magányt, amelyet minden reménye ellenére még a gyerekei, Attila és Marika sem tudnak enyhíteni. A harmadik történetben Béla fia, Attila elsősorban munkahelye elvesztésétől retteg, miközben családi élete is szétesőben van. A film az egyes figurákat empátiával láttatja, gondjaikat emberközelbe hozza, a feltárt problémák szívbemarkolóan ismerősek - egy olyan világról adnak látleletet, amelyben a morál kiveszőfélben van, a remények viszont tovább élnek.
Bemutató dátuma: 2013. szeptember 12.
Forgalmazó: Cirko Film
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
tollas
2017 ápr. 13. - 01:04:42
Egész jó film, bár nehéz nézni azt a sivárságot és szomorúságot, amit áraszt. De ilyen az élet, az öregség, a reménytelenség egy posztkommunista országban.
Ezt az elképesztõen jó mai filmet mintha bojkottálná a magyar kritika.
Jellemzõ, hogy a Népszabadság mintegy 15 perces heti filmkritikája (NOL Tv) mintegy 15 másodpercet szán erre a filmre.
Ami annál is szomorúbb, mert ennek a kitûnõ (szlovák) filmnek egy felvidéki magyar srác a rendezõje.
Hogy a magyar nézõ nem szereti, ha tükröt tartanak elé, azt az elmúlt tíz-húsz évben már megszokhattuk. (Éljen az álomgyári gagyi!?)
Gondolom, hogy akkor nem te kattintottál a négyesre. (Lehet, hogy õ valami Szuperbojzra vagy valami hasonló szintû közönségfilmre számított?)
Egyébként ez tényleg nem közönségfilm. Legalábbis Magyarországon. Itt nagyon elszoktatták a nézõket, hogy szembesüljenek az életük valódi problémáival.
Hazai gyártású filmek közül is csak három fiatal rendezõ neve ugrik be, mint kivétel:
Hajdu Szabolcs/Off Hollywood, Pálfi György/Nem vagyok a barátod és Mátyássy Áron/Utolsó idõk.
Az is nagyon fontos észrevételed, hogy ebben a filmben, ebben a rendezõben van szív. Pedig nagyon kemény téma.
Követelem én is, fõleg mert ritka a magyar film, mint a holló!
Én is ott voltam tegnap:)
És tényleg jó volt, mégha nem is egy igazi közönségfilm (sztem túl sok szereplõt mutat be, a szálak nehezen érnek össze), de nagyon természetes, van humora, és (bár elég jól titkolja, de) szíve is.
Most jövünk a Titanic vetítésrõl. Követeljük a film mielõbbi magyarországi forgalmazását!
Azon túl, hogy nagyon földhöz-vágós, elképesztõen erõs film, ráadásul kétnyelvû is: szlovák és magyar!
Nem véletlen szerepel a rendezõ neve alatt 2X, egy 40perces verzióját már a '11-es Szemlén (akkor még volt olyan..) is vetítették, sikerrel.
Nem kevésbé megterhelõ/kegyetlenségig õszinte, mint mondjuk egy Tarr Béla...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások