A "leleplezésre" két szobor fölállítása adott alkalmat Dombóváron. Az egyik egy amatőr művész faszobra, amelyet a Láng gyár munkásai rendeltek meg, a helyi kulturális vezetés azonban eltávolította a gyár bejárata elől; a másik a Képzőművészeti Lektorátus intézkedése nyomán az előző helyére kerülő "igazi munkásszobor", amely szakavatott hűséggel szolgálja ki a párt művészeti korszellemét. A film az új szobor elkészülését, zsűrizését és a régi kálváriáját követi nyomon, és éles bírálattal mutat rá a vezetők és vezetettek között tátongó szakadékra.