Tíz évvel azután, hogy 1960-ban megnyerte a budapesti Nemzetközi Orgonaverseny első díját, Szathmáry Zsigmond már Németországban élt és a hamburg-wellingsbütteli templom orgonista-kántoraként dolgozott. Útja Brémán, Lübecken és Hamburgon át Freiburgba vezetett: az ottani Zeneművészeti Főiskola professzora 1978 óta. Előadói és tanári kvalitásait időközben megismerte Japán és Dél-Korea, s a hollandiai Haarlemi Nyári Orgonaakadémián is rendszeresen tart mesterkurzusokat. A kortárs zeneirodalom megszólaltatása mellett Bach és Liszt kompozícióinak is elismert tolmácsolója. Sokat hangszerel és komponál, darabjait merész kísérletező kedv jellemzi, szívesen használ elektroakusztikus eszközöket is.