Magány az erdőszélen

Bakancslistához adom
Na samotě u lesa
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott csehszlovák családi vígjáték, 95 perc, 1976

Értékelés:

27 szavazatból
Szerinted?

"Mondd, apa! A gilisztának van feje? Nincsen, kisfiam. Csak eleje van meg vége. És azt honnan lehet tudni, hogy melyik az eleje, meg a vége? Hát amerre mászik. Az az eleje..." A Lavička család nyaralni indul, a nyár kellős közepén. A gyerekek tele vannak energiával és percenként bombázzák szüleiket a gilisztához hasonló, érdeklődő és okoska kérdésekkel. Az anyuka azért aggódik, hogy becsukta-e az ablakot vagy nem. Kocsijukat meg mindig leelőzi egy-egy Trabant. Ez hallatlan és tarthatatlan. Lavičkáék mindenáron nyaralót szeretnének, megkörnyékezik hát Komárek bácsit, aki egy gyönyörű telken lakik az erdő szélén. Minden jóval elhalmozzák az öreget, de annak valahogy mégsem akarózik elköltözni a házából.
Díjak és jelölések:
1976 - San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál - a Legjobb Rendező: Jiří Menzel
1976 - Chicago Nemzetközi Filmfesztivál - a Legjobb Film kategóriában "Gold Hugo" díjra jelölés

Stáblista:

Szereplők

Komárek
Oldrich Lavicka
Dr. Václav Houdek

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
luci87 2020 dec. 05. - 16:24:12 10/10
Nagyon hangulatos film,visszavisz a gyerekkoromba,76 ban 8 éves voltam!Élvezet volt nézni,gyönyöru képek!
10/10
fosszilia 2019 jún. 29. - 01:01:09 10/10 Előzmény fosszilia
Bocsánat, szerkeszteni nem lehet valamiért csak törölni... Az a 4 kérdőjel egy hangulatjel volt...
10/10
fosszilia 2019 jún. 29. - 00:57:33 10/10 Előzmény euTanázia
Teljes mértékben csatlakozom, imádom a cseh filmeket, és persze elsősorban a Menzel/Hrabal párost.... Egyszerűen utolérhetetlen ezen filmek hangulata számomra! ???? :)

euTanázia 2009 jan. 23. - 10:26:10
Jiri Menzel filmjei kihagyhatatlanok és unhatatlanok számomra, lett légyen az régi, avagy új. Hrabal írásaival való együttélése pedig gyönyörûsége szememnek, lelkemnek.
A legújabb, "Õfelsége pincére voltam" c. alkotása megint olyan, hogy akarom itthonra is, hangulatától hagyva magam újra meg újra elvarázsoltatni.
Egy idõben gyakorta szerepelt a Filmmúzeum mûsorán a Homolka családról szóló trilógia /r.: Jaroslav Papousek/, ami egy munkáscsalád életébe enged bepillantást, teszi ezt olyan mélyenlátó eredetiséggel, humorral, parádés szereposztással -Helena Ruzicková például utólérhetetlen-, hogy mindannyiszor odapányvázott a készülék elé.
Zdenek Troska: Nap, széna... trilógiája is a hasonló vonulatba sorolható, ámulatba ejtõ szellemes ötleteivel, melyek már-már a morbiditás határát súrolják.
Más mûfaj ugyan Vera Chytilová, a cseh újhullámos rendezõ, akinek intellektuális rezonanciájára még ma is érdemes rácsatlakozni.
Sorolhatnám ...ám száz szónak is egy a vége: cseh és szlovák filmek bárhol bukkanjanak fel, én lelkesen csatlakozom örömszerzésre.