A gazdag kalmárt munkája a messzi tengerekre szólítja. Búcsúzik három lányától, akik közül a két idősebb, Fisza és Kápa egész nap csak páváskodik, míg a legkisebb, Aljenuska figyel arra, hogy a ház körül rendben menjenek a dolgok. Fisza és Kápa drága ajándékot kér apjától, Aljenuska viszont csak a csodaszép, álmában látott tűzpiros virágot. Útja során a kalmár a ritka ékszereket könnyen megszerzi a két idősebb lánynak, de a tűzpiros virágért az erdő sűrűjébe kell mennie. Az erdő gonosz szelleme minden áron meg akarja akadályozni, hogy eljusson a tűzpiros virágért, amely az ő gonosz hatalmának véget vethetne. Ám gonosz cselvetései nem sikerülnek. Az apa egy palota gyönyörű kertjébe érkezik, ahol megpillantja és leszakítja a ritka virágot. Abban a pillanatban megszólal a szörny: "halálnak halálával halsz s úgy menekülhetsz, ha egyik leányod eljön helyetted és itt marad velem!" Hazatérve a kalmárt eszi a bánat, s csak nagy nehezen meri elmondani a szörny ítéletét. A három lány közül a csupaszív Aljenuska vállalja, hogy szeretett édesapja helyett elmenjen a csodakertbe, a szörnyhöz. Évekig szolgálja a kedves és jó szörnyet, akit sohasem láthat, de jósága miatt megszeret. A gonosz szellem már hiába eszel ki újabb és újabb cseleket, Aljenuska szeretete, s a tűzpiros virág hatalma megszabadítja a varázslattal szörnnyé változatatott fiatalembert. A szerelmesek egymásra találnak, s legyőzik a gonosz hatalmát.