1. Roy Batty - Szárnyas fejvadász (1982)

A Szárnyas fejvadász szökevény replikánsvezére (Rutger Hauer) lehet, hogy kemény módszerekhez folyamodott céljai eléréséhez, ám motivációja nagyjából kikezdhetetlen volt. A másodrendű állampolgárként kezelt, érző-gondolkodó robot csupán azt szerette volna megakadályozni, hogy társaival együtt meghaljon. 

Ridley Scott neo-noirja egészen a végéig nem enged betekintést Roy érző, szerethető oldalába, ám a végkifejlet során a férfi leleplezi, hogy annyira azért mégsem gonosz. Egyrészt megmenti a rá vadászó Deckard (Harrison Ford) életét az esős háztetőn, majd a filmtörténet egyik legemlékezetesebb monológjával búcsúzik el életétől. Deckard pedig megérti, hogy a replikánsok valójában csupán egy igazságtalan rendszer szabadságra vágyó áldozatai.

2. Ken - Mézengúz (2007)

Azért álljon meg a menet. Valahol húzzunk egy vörös vonalat. Térjünk vissza a józan ész talajára. Lehet, hogy Kent antagonistaként kezeli Jerry Seinfeld bizarr, legendává mémesedett animációs filmje, de ha csak egy másodpercre is belegondolunk a helyzetébe, nem nehéz őt támogatni.

Hiszen azzal van a legnagyobb baja, hogy a felesége megcsalja egy méhhel. 

Tegyen bármit is, gonoszkodjon is bármilyen nagy beleéléssel a férfi, könnyű megérteni még legőrültebb húzásait is. Hiszen egy ilyen helyzetben még a leghiggadtabb, legjóravalóbb állampolgártól sem tudná elvárni az ember, hogy józan belátással cselekedjen, vagy hogy egyáltalán értelmezhető mentális válasz szülessen agyában a számos szinten bizarr helyzetre.

3. Skinner séf és Anton Ego - L’ecsó (2008)

A Mézengúzhoz hasonlóan a L’ecsó gonoszai, Skinner séf és Anton Ego étteremkritikus (kiállhatatlan személyiségük ellenére) motivációja is tökéletesen érthető, átérezhető. Hiszen az a nagy antitézisük a főszereplő Remy tevékenykedéseiről, hogy egy patkánynak nincs helye a konyhában.

Így nem nehéz arra a következtetésre jutni a film végén, hogy a két szereplő óriási hibát követ el azzal, hogy végül belenyugszik a patkány főzőkarrierjébe. Ha lenne a folytatása a L’ecsónak, valószínűleg az étterem hadakozásáról szólna az egészségügyi hatóságokkal szemben, és mindenképp szomorú vége lenne a dolognak. Hiszen a patkányok élettartama átlagosan 1-2 év, így hosszú távon nem érdemes számítani Remyre.

4. Ozymandias - Watchmen (2009)

“Én nem egy képregényből előlépett gonosz vagyok. Tényleg azt hiszed, hogy felfedném a tervemet, ha csak a leghalványabb esélyetek lenne megakadályozni? Már 35 perce megtettem” – kevés keményebb idézet van a képregényfilmek egyetemes történetében, mint Ozymandias szavai a Watchmen végén. 

A világ legokosabb emberének tervét pedig így mutatja be Alan Moore: megöl milliókat, hogy megmentsen milliárdokat. Ozymandias sikeresen egyesíti a háború szélén álló nagyhatalmakat azzal, hogy egy még nagyobb külső fenyegetést bekamuzva veri át az egész világot, közben elpusztítva számos nagyvárost. A terv sikerül, a háború elmarad, a gyilkolás és a hazugság pedig elhozza a békét. Groteszk, nehezen befogadható végkifejlet, ám mást nem is várnánk el a formabontó, aktualitásából semmit sem vesztő szuperhőssztoritól.

5. Koba - A majmok bolygója - Forradalom (2014)

Kobáról (Toby Kebbell) nem is igazán a Forradalomban, hanem a folytatásában, a Háborúban derül ki, hogy tényleg volt ráció abban, amit el akar érni. A cselszövő majmot fiatal korában keményen megkínozták az emberek, így érthetően bizalmatlan lett velük szemben. Tudta, hogy előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné fog válni az emberek és a majmok háborúja, és azon az állásponton volt, hogy erre nemcsak fel kell készülni a Caesar vezette majomnépnek, hanem nekik kell mérniük a megelőző csapást.

Koba háborús törekvéseit a Forradalom végén leveri Caesar és a szövetséges emberek, azonban a karakter később, a Háború során a főszereplő álmaiban is megjelenik, hogy kísértse őt. Nem csoda: hiszen a harmadik film éppen arról szól, hogy az állig felfegyverkezett, egyre jobban szerveződő emberek a majmokra törnek, és rabszolgasorba taszítják őket. Ha Caesar Kobára hallgatott volna, és ő méri az első csapást, ez a szörnyű fejlemény sosem következhetett volna be.

6. Ava - Ex Machina (2014)

Egyszerre rejtélyes femme fatale és megmentésre szoruló hercegnő az Ava nevű robot (Alicia Vikander) Alex Garland sci-fijében. Legalábbis így tűnik fel a főszereplő, a mesterséges intelligenciát tesztelő Caleb (Domhnall Gleeson) szemében. Az őt megalkotó techzseni macsó (Oscar Isaac) pedig alig látja többnek tárgynál, és teljesen magától értetődőnek veszi, hogy Ava a birtokába tartozik. 

No igen, de mi játszódik le Ava fejében? A film ezt konkrétan sosem fejti ki részletesen (igaz, egy fenyegető törölt jelenet segít megérteni), ha belegondolunk a helyzetébe, azonban meg tudjuk érteni, hogy miért teszi el láb alól mindkét körülötte legyeskedő férfit. Hiszen egy rabságban született, folyamatos létbizonytalanságban élő elméről van szó, akinek egyetlen, logikus célja csak az lehet, hogy kiszabaduljon fogvatartói karmai közül. Érthető hát, miért fordul erőszakhoz.

7. Killmonger - Fekete Párduc (2016)

Már az akadémiai irodalma is épül azon jelenségnek, ahogy a Marvel Univerzum mérsékelt, a neoliberális hegemóniát támogató narratívákat mutat be filmjeiben. Talán a sorozat egyetlen gonosza sem állít akkora ideológia kihívást a globális rendet őrző hősök elé, mint Eric Killmonger (Michael B. Jordan), a Fekete Párduc antagonistája.

Killmonger egy bona fide forradalmár, akinek jogosan lesz elege abból, hogy Wakanda rejtegeti létezését és erőforrásait ahelyett, hogy az elnyomottak pártjára álljon szerte a világon. A férfi háttere és motivációja elég kidolgozott ahhoz, hogy egyetértsünk vele: szinte csak azért szurkolunk a Chadwick Boseman által játszott hősnek, mert a forgatókönyv időről időre elkövettet Killmongerrel egy-egy, akár némileg karakteridegennek is tűnő aljasságot. A végén viszont T’Challa és a narratíva is elismeri a férfi igazát, Wakandát pedig tényleg előreviszik az általa képviselt ideák.