"Már fiatalon könyvet írt: Az édesanya címmel, ebben idézte Goethét: "két nőt szerethet az ember a földön: édesanyját és a saját gyermekei anyját." Mindszenty mindenekelőtt lelkipásztor akart lenni, ezért nem a bécsi Pázmáneumot, hanem a szombathelyi papi szemináriumot választotta, melyet kitűnően végzett el. Mikes püspök Zalaegerszegre hittanárnak nevezte ki, majd plébánosnak, s ő a legnagyobb odaadással végezte munkáját. Tanult, tanított és szervezett: iskolát, egyletet, újságot, szövetkezetet. Értett a földműveléshez, a gazdaságszervezéshez. 1914-ben sebesülteket ápolt, 1919-ben a Károlyi-kormány, később Kun Béláék internálták. Korán rádöbbent, hogy a XX. század két legveszélyesebb ideológiája _ a vallásra nézvést is _ a fasizmus és a kommunizmus. Ezért került Szálasi és Rákosi börtöneibe, és ezért alakult sorsa, akár egy középkori hitvallóé. Eszménye Szent István Magyarországa volt. Kiállt a magyar nyelvért, az elszakított nemzetért és a vallásszabadságért… Vagyont nem gyűjtött, minden javát szétosztotta. A kérlelhetetlen bíboros, a dörgedelmes prédikátor, az aszkéta egyházfő nem lehetett ott édesanyja temetésén _ ez volt számára a legnagyobb földi fájdalom, mert mindig is gyermek maradt, az édesanyjáé…" (Csemer Géza)