Az Echo Valley egy komplikált anya-lánya dráma és egy feszült thriller, amelynek végső fordulata tényleg a földhöz vág.
Van egy régi mondás: „Az ördög is odajár kakálni, ahol a legmagasabb a hegy”. Kate Garretson (Julianne Moore) egyedül igazgat egy lovardát, nehezen kel ki reggelente az ágyból, minden nap gyötrelem számára, mióta a felesége balesetben elhunyt. Nem, nem elírás, a film szépen és a legnagyobb természetességgel hozza be az LMBTQ szálat, nem kezeli különlegességként, úgy mutatja be, mint ami az élet része. Kate pont olyan, mint bárki más, aki nemrég elvesztette a házastársát. Ha ez nem lenne elég csapás, kiderül, hogy roskadozik az istálló tetőszerkezete, sürgősen meg kell javítani, ám a nőnek nincs pénze rá, így volt férjétől (igen, most sem írtam el) kénytelen kuncsorogni. Emellé még betoppan hozzá problémás lánya, Claire (Sydney Sweeney), aki csak akkor bukkan fel, ha épp pénzre van szüksége. Vagy ha el kéne tüntetni egy hullát.
Eldurvul a helyzet
Az Apple TV saját gyártású filmje, az Echo Valley egy kőkemény családi dráma és egy fordulatos thriller: mindkettő kellő érzékkel adagolja a feszültséget, és nem oltja ki egymást. Persze, ha Brad Ingelsby a forgatókönyvírója a filmnek, aki a Kate Winslet főszereplésével készült Easttowni rejtélyek című sorozatot is jegyzi, akkor nincs min csodálkozni. A neves filmesztéta, Király Jenő jegyezte meg egyszer, hogy az igazi, fojtogató horror az, ami a hétköznapokban zajlik, ha ezt látjuk viszont a vásznon, már szinte felszabadulunk, amikor megjelenik a szörny, mert az lehet ignorálni, arról tudjuk, hogy nem valóságos. Valahogy így működik az Echo Valley is, amikor brutális drámát olvaszt a thrillerbe.
Claire karaktere minden túlzás nélkül olyan figura, akit látva az ember mélyen elgondolkodik a gyerekvállaláson. Vagy legalábbis azon, hogy mivel járhat mindez, milyen viszonzatlan maradhat a szeretetet és az odaadás. Sőt, hogyan használja ki a gyermek a szülő feltétlen szeretetét. Claire, aki nemrég volt drogelvonón – amit természetesen szintén a szülei fizettek –, most azért jön vissza, mert kell neki egy új telefon. De közben az is kiderül, hogy a lány egyre nagyobb balhéba keveredik, mert véletlenül kidobta a zűrös pasija táskáját, benne egy csomó droggal. Nem is szaporítom a spoilereket, legyen elég annyi, hogy feltűnik a lovardánál a díler is, Jackie Lawson (Domhnall Gleeson), hogy fenyegetőzzön, majd nem sokkal később
Claire véresen toppan be egy éjjel az anyjához, a kocsija hátsó ülésén egy gondosan becsomagolt hullával.
Az Echo Valley itt teszi fel a fontos kérdést: meddig képes elmenni egy szülő a gyermekéért, és itt fordul át igazán thrillerbe.
Ez is érdekelhet
Még 15 sokkoló filmes csavar
Hitchcock klasszikusától a sántító Kevin Spacey-n át a bekattanó Leóig.
Lássuk!
Pazar szereposztás
Az Echo Valley-t finom kézzel vezényelte le a rendező, Michael Pearce rengeteg teret enged a tájnak és az istálló körüli munka részletgazdag szépségeinek, amiket gyönyörűen komponált közelikkel tesz érzékletessé.
Van ennek a filmnek egy lírai rétege, egy csendes, meditatív része, amiből nem csak Kate-et, de a nézőt is kirántják a borzalmak.
És minden rossz Claire-hez vezethető vissza, nem csak azért, mert hol lelkileg zsarolja az anyját, hol pedig ököllel üti, hanem mert ő sodorja olyan helyzetbe, ami már nem a melodrámára, hanem a krimire tartozik. De tényleg nem szeretnék sokat elárulni a film fordulataiból, mert olyan a dramaturgia, hogy sokszor nem lehet tudni, mi következik, merre megy tovább a cselekmény – a végső csavar után pedig csak kapkodjuk a levegőt.
Julianne Moore – mint mindig – most is remek az önfeláldozó anya szerepében, pláne, hogy több mint tíz évvel ezelőtt egy totál ellentétes karaktert játszott, szintén emlékezetesen. Stephen King kultikus regényéből, a Carrie-ből készült 2013-as filmben ugyanis ő volt Margaret White, a címszereplő vallási fanatikus anyja, aki terrorban és tudatlanságban tartja lányát (akit Chloë Grace Moretz alakított).
Ott Carrie, itt Kate az áldozat: két szélsőséges és ellentétes pólusú anya-lánya viszonyt mutat be a két nagyon különböző film, ami épp ezért nagyon más alakítást kíván.
Sydney Sweeney is hatásos a hol elesett, hol agresszív lánygyermekként, és megdöbbentően jó a dinamika közte és Moore között. Ki kell még emelni a Kate barátnőjét, Leslie Olivert alakító Fiona Shaw-t, aki sosem tud hibázni: zseniális a Harry Potterben, az Andorban, a Fleabagben, a True Bloodban, és persze itt is. Van benne valami természetesség, amivel a karaktereket életre kelti, és ez nagyon jót tesz az Echo Valleynek: szépen ellenpontozza az olykor látomásszerű, néha kissé mesterkélt képeket. Domhnall Gleeson kellőképp tenyérbemászó Jackie szerepében, és persze említsük meg Kyle MacLachlant is, aki voltaképpen egy cameo szerepben tűnik fel Kate volt férjeként.
De nem akarom túlértékelni az Echo Valleyt: a remek szereposztás és a felkavaró, fordulatos sztori ellenére nem ez lesz az év thrillere. Tökéletesen működik minden pillanata, de érezhetően streamre készült, ami bár magában hordja az Apple TV-re jellemző magasabb színvonalat, nem több egy jobban sikerült tévéfilmnél. Igaz, nem is akar több lenni: klasszikus egyszer nézős alkotás, de egyszer mindenképp érdemes megnézni.
