Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Ne nézz vissza!

Ne te retourne pas
18 éven aluliak számára nem ajánlott francia-olasz-luxemburgi-belga misztikus film, 111 perc, 2009

Értékelés:

158 szavazatból
Szerinted?
81 hozzászólás

Értékelés:

158 szavazatból
Szerinted?
81 hozzászólás
Jeanne (Sophie Marceau), a gondos feleség arra lesz figyelmes, hogy apránként megváltoznak a dolgok az otthonában, a környezetében, ám ő az egyetlen, aki ezt észleli. Jeanne úgy érzi lassan beleőrül ebbe a bizonytalanságba. Egy nap meglátogatja az anyját, ahol egy különös fénykép végleg elindítja a lejtőn. Hirtelen elhatározásból Olaszországba utazik, hogy magyarázatot kapjon az őt körülvevő rejtélyre. Jeanne az új környezetben teljes átalakuláson megy keresztül, egy olasz nővé, Rosa Mariává (Monica Belucci) válik.

Stáblista

Szereplők

Sophie Marceau profilképe Sophie Marceau Monica Bellucci profilképe Monica Bellucci
Jeanne
Andrea Di Stefano
Teo/Gianni
Augusto Zucchi
Fabrizio
Brigitte Catillon
Nadia/Valérie

Alkotók

Hozzászólások (81)

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
6/10
cinemad jún. 13. 04:17:42 6/10
Egy picit jobb filmre emlékeztem. Most újranézve nem annyira tetszett. Első ránézésre érdekes a sztori, valami olyasmi, ami kíváncsivá tesz, várom, hogy mi lesz a megfejtés, mert nem láttam még ugyanezt tizenhétszer, így nem találom ki az ötödik percben. Ennek ellenére nekem most egy elszalasztott lehetőségnek tűnik, mert nem lett egy izgalmas thriller, sem egy megfogó dráma. Ezzel szemben elég idegesítő a főhősnő(k) egész tevékenysége. Annak ellenére, hogy a film egy zavart elmeállapotú emberről szól, mégis teljesen logikátlan és értelmetlen szinte minden, amit csinál. Futóbolondként rohangál fel-alá, amikor kéne nem kér segítséget, máskor visszautasítja azt, egyetlen értelmes kérdést nem tesz fel az embereknek, amikor éppen valaki elmesélné amire végig kíváncsi, akkor inkább elszalad, tüzelő szukaként ráugrik valakire, akiről a kinézet ellenére pontosan tudja már, hogy nem a pasija, ahelyett, hogy végre kérdezne tőle, aztán egyszercsak leáll táncpárbajozni egy vadidegennel, mi van? Stb-stb. A film alapsztorija is számomra abszolút logikátlan.

Olyan a világon nincsen, hogy egy gyerek szülei azt mondják egy másik párnak, jaj, meghalt a gyereketek, sajnálom, vigyétek helyette magatokkal a miénket. Még akkor sem, ha amúgy a trauma miatt a gyerek összetéveszti a szüleit. Nyilván elviszed inkább egy szakemberhez, nem odaadod másnak, hogy menj Isten hírével. Aztán ha a főhősnő a halott lány bőrébe képzeli magát és azt hiszi, hogy a halott lány szülei az ő igazi szülei, akkor miért vetíti rájuk a tényleges szüleinek a képét innentől kezdve? Pont fordítva lett volna értelmes ez az egész, hogy amikor felnőtt korában elkezd megzakkanni, akkor kéne, hogy hirtelen a régi/igazi szülei képe jelenjen meg egyszercsak a nevelőszülők arca helyett, mert itt kezd ráébredni, hogy nem stimmel valami, és nem is azok a szülei, akiket eddig annak hitt. Tök értelmetlen így.


Ami a színészeket illeti azt gondolnám, hogy egy film amiben Sophie Marceau és Monica Bellucci játszik csak jó lehet, de finoman szólva sem voltam elájulva egyikük produkciójától sem. Lehet ezúttal rossz passzban néztem, de nagyon nem jött ez most át. Talán azt sem éreztem túl nagy problémának, hogy valaki Sophie Marceauként megy aludni, aztán Monica Bellucciként ébred. Lássuk be ennél nagyobb tragédiák is történtek már. Ha mondjuk Tilda Swinton vagy Amy Schumer néz vissza a tükörből talán indokoltabb lett volna a kétségbeesés... :D
Válasz
1/10
drludmilla máj. 24. 14:13:20 1/10
Az eleje tetszett, de nagyon összezavarták, és aki nem lát mögé, nem fogja érteni, ezért 1 csillag.
Válasz
1/10
drludmilla máj. 24. 14:12:16 1/10 Előzmény Totus tuum
Akkor, ha olyan jó, miért adtál csak 7-et a 10-ből?
Válasz
8/10
Zitandi 2022 szept. 24. - 11:41:47 8/10
Nekem ez a film arról szólt, hogy bármennyire is igyekszünk elfeledni valami szomorút vagy kellemetlent a tudatalattinkba száműzve, az attól még a részünk marad, és váratlanul tör elő ha olyan behatás ér minket, ami valahogy összefügg a régi traumával. Nehéz és félelmetes ezzel szembenézni, de ha benne maradunk a régi helyzetben, az tovább mérgez minket belülről.
A Fekete Hattyúhoz hasonlítanám, egy ember belső harca önmagával, ami a külső világ számára teljesen láthatatlan és érthetetlen.
Nekem nagyon tetszett ahogy ezt ebben a filmben megoldották, remek, visszafogott színészi játékkal. A psziho-thrillerek unalomig ismert ijesztgetős kliséivel szemben ebben a filmben sokkal félelmetesebb és megragadóbb jelenetek voltak, pl amikor Sophie Marceau az autóban nem találja a házat ahova évek óta járt, ott együtt voltam vele a pánikban és a kétségbeesésben, átéreztem milyen érzés lehet.
Szép, jól felépített film, felüdülés volt egy ilyen alkotást látni.
Válasz
7/10
Totus tuum 2022 aug. 06. - 21:30:57 7/10
A jó mese egyből átléptet az irrealitás világába, onnantól viszont, a maga alkotta rendszerben szigorúan logikus. Tehát nem értelmetlen, csak egy vállaltan irreális világban mozgatja a karaktereket. Ha nincs meg a belső logika, akkor szétesik az anyag, így hiteltelenné válik a hihetetlen. Több tízezer éve erről szólnak az estéink (szerencsés esetben): valaki olyan történetet mond el, ami lebilincsel. Nem misztifikál, nem kamuzik, csak játszik. De azt értelmesen. Valami ilyesmiről van itt is szó...
Válasz
3/10
Oooo 2022 aug. 05. - 16:37:31 3/10
A vélemény az szubjektív dolog. Akkor sem objektív, ha szerinted "általában konkrét tényeken, megfigyeléseken alapul".
Ennek nem a misztikumhoz van köze, hanem a "misztikum értelme" szintén egymásnak ellentmondó szópárhoz, de ahhoz annál inkább.
Mindezek átgondolása közelebb vihet a film szerinted gyenge értékelésének megértéséhez is.
Vissza se nézzek ide! ;-)
Válasz
3/10
Oooo 2022 aug. 05. - 14:10:42 3/10
A "misztikum értelme" az éppolyan szabad belemagyarázásnak teret adó oximoron, mint pl. objektív vélemény. ;-)
A misztikum fogalmilag is épp azért az ami, hogy ne kelljen megfelelnie az értelem korlátainak.5.
Nem véletlen, hogy ez esetben is csak a főszereplők személyére való tekintettel néztem meg egy misztikus filmet.
Az IMDb-n 5.8 a film értékelése.
Válasz
3/10
Oooo 2022 aug. 05. - 12:45:55 3/10 Előzmény Totus tuum
Ennek a filmnek a megértése nem jelent különösebb kihívást, sokkal inkább a misztikummal ködösített pszicho-fiktív értelmetlensége.
A misztikum amúgy sem feltételezi szükségszerűen az értelmet, sokkal inkább határtalan kibúvási lehetőség az alól.
Válasz
5/10
Tiberio 2022 aug. 04. - 01:43:41 5/10
"Francia-olasz-luxemburgi-belga misztikus film". A "misztikus" és a "kamu" fogalmak nem egymás szinonimái. Misztikus film például a Hosszú alkony (1997, Janisch Attila), és kamu film például a jelen alkotás. Mindenképpen okosabb dolog misztikus filmet választani kamufilm helyett.
Válasz
7/10
Totus tuum 2022 jan. 23. - 10:32:48 7/10
Ez egy jó film, de még mindig sokan nem értik a történetet. Sajnos kriszta.g sem pontosan írta le. Akik 30, meg 50 perc után lekapcsolódnak, azok egyszerűen nem figyelnek eléggé, nem értik a döbbenetet, amin a főszereplő átmegy. Ez nem egy primitív Amerika kapitány és társai kategória! Aki tényleg figyel, de minden részletre, az zömmel lebilincselőnek találja. Nehezítő tényező, hogy a cselekmény visszafelé halad. Csak hogy teljesen érthető legyen, a történet alapját leírom:
Egy olasz és egy francia kislány nagyon megszeretik egymást a francia család olasz nyaralásán. Egyszer a franciák elviszik kirándulni a gyerekeket (Volvo kombi-s jelenet, de ezt a végefelé mutatják). Halálos autóbalesetet szenvednek. A francia kislány meghal. Az olasz kislány életben marad, de teljes amnéziás lesz (ez elhangzik a filmben, tessék figyelni!), és az olasz családjával kapcsolatos minden emléke törlődik. A kislány semmire sem emlékszik, nincs kötődése az eredeti olasz családjához, és mivel nekik van másik gyermekük (Gianni, akit később hamis férj szerepben látunk) így a francia anyuka elvesztett kislánya "helyett", de nem egy végleges döntéssel elengedik vele az olasz kislányt. Ez a film alapkonfliktusa. Tehát az olasz lány a francia anyukánál a francia kislány életét kénytelen élni. Így válik felnőtté, Sophie Marceau képében, ahogyan a francia anyja akarja látni, de ő valójában, vér szerint - amint azt tudjuk - az olasz kislány. A gond akkor kezdődik, amikor impulzusok hatására (régi fénykép) a gyerekkori amnézia elkezd feloszlani. Az így előtörő kavarodott emlékekre, és a felsejlő érzésre, hogy a francia anya valójában nem az anyja, ráadásul a súlyos váddal a lelkében a vér szerinti, olasz anyjára vonatkozóan (hogyan adhatta oda a saját kislányát a franciának...!), tehát erre a feldolgozhatatlan érzelmi konfliktusra reagál úgy, hogy elkezdi torzítani maga körül a valóságot, addig, amíg az eredeti családjához visszautazva teljesen helyére nem kerül minden. Aztán a francia családjához hazatérve már tiszta minden: tehát reális a helyzet, ő nem a meghalt francia kislány felnőtt alakja (Sophie), hanem az, aki mindig is volt, tehát Monica. És a férje is a valóságos, tehát a francia férj és nem a Sophie irreális világába betörő Gianni (aki tehát Monica bátyja). Nem egyszerű, de azért érthető... :)
A film utolsó jelenetében is minden apróságnak szerepe van! Monica nem skizofrén! Tessék megfigyelni, hogy először együtt írják a történetet boldogan a laptopon, de az utolsó képben Monica teljesen kitakarja, "magába olvasztja" Sophie-t. Minden a helyére kerül. Jó az írás, az alapötlet, és bizony jól is forgatták ezt a filmet.
Így már érthető? :)
Válasz
Összes hozzászólás