Ne nézz vissza!

Bakancslistához adom

Ne te retourne pas

francia-olasz-luxemburgi-belga misztikus film, 111 perc, 2009

Értékelés:

158 szavazatból

Szerinted?

81 hozzászólás

Jeanne (Sophie Marceau), a gondos feleség arra lesz figyelmes, hogy apránként megváltoznak a dolgok az otthonában, a környezetében, ám ő az egyetlen, aki ezt észleli. Jeanne úgy érzi lassan beleőrül ebbe a bizonytalanságba. Egy nap meglátogatja az anyját, ahol egy különös fénykép végleg elindítja a lejtőn. Hirtelen elhatározásból Olaszországba utazik, hogy magyarázatot kapjon az őt körülvevő rejtélyre. Jeanne az új környezetben teljes átalakuláson megy keresztül, egy olasz nővé, Rosa Mariává (Monica Belucci) válik.

Stáblista:

Szereplők

Sophie Marceau profilképe

Monica Bellucci profilképe

Monica Bellucci

Jeanne

Andrea Di Stefano

Teo/Gianni

Fabrizio

Brigitte Catillon

Nadia/Valérie

Alkotók

rendező: Marina de Van
forgatókönyvíró: Jacques Akchoti Marina de Van
operatőr: Dominique Colin
producer: Patrick Sobelman
vágó: Mike Fromentin

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

6/10

Egy picit jobb filmre emlékeztem. Most újranézve nem annyira tetszett. Első ránézésre érdekes a sztori, valami olyasmi, ami kíváncsivá tesz, várom, hogy mi lesz a megfejtés, mert nem láttam még ugyanezt tizenhétszer, így nem találom ki az ötödik percben. Ennek ellenére nekem most egy elszalasztott lehetőségnek tűnik, mert nem lett egy izgalmas thriller, sem egy megfogó dráma. Ezzel szemben elég idegesítő a főhősnő(k) egész tevékenysége. Annak ellenére, hogy a film egy zavart elmeállapotú emberről szól, mégis teljesen logikátlan és értelmetlen szinte minden, amit csinál. Futóbolondként rohangál fel-alá, amikor kéne nem kér segítséget, máskor visszautasítja azt, egyetlen értelmes kérdést nem tesz fel az embereknek, amikor éppen valaki elmesélné amire végig kíváncsi, akkor inkább elszalad, tüzelő szukaként ráugrik valakire, akiről a kinézet ellenére pontosan tudja már, hogy nem a pasija, ahelyett, hogy végre kérdezne tőle, aztán egyszercsak leáll táncpárbajozni egy vadidegennel, mi van? Stb-stb. A film alapsztorija is számomra abszolút logikátlan.

Olyan a világon nincsen, hogy egy gyerek szülei azt mondják egy másik párnak, jaj, meghalt a gyereketek, sajnálom, vigyétek helyette magatokkal a miénket. Még akkor sem, ha amúgy a trauma miatt a gyerek összetéveszti a szüleit. Nyilván elviszed inkább egy szakemberhez, nem odaadod másnak, hogy menj Isten hírével. Aztán ha a főhősnő a halott lány bőrébe képzeli magát és azt hiszi, hogy a halott lány szülei az ő igazi szülei, akkor miért vetíti rájuk a tényleges szüleinek a képét innentől kezdve? Pont fordítva lett volna értelmes ez az egész, hogy amikor felnőtt korában elkezd megzakkanni, akkor kéne, hogy hirtelen a régi/igazi szülei képe jelenjen meg egyszercsak a nevelőszülők arca helyett, mert itt kezd ráébredni, hogy nem stimmel valami, és nem is azok a szülei, akiket eddig annak hitt. Tök értelmetlen így.

Ami a színészeket illeti azt gondolnám, hogy egy film amiben Sophie Marceau és Monica Bellucci játszik csak jó lehet, de finoman szólva sem voltam elájulva egyikük produkciójától sem. Lehet ezúttal rossz passzban néztem, de nagyon nem jött ez most át. Talán azt sem éreztem túl nagy problémának, hogy valaki Sophie Marceauként megy aludni, aztán Monica Bellucciként ébred. Lássuk be ennél nagyobb tragédiák is történtek már. Ha mondjuk Tilda Swinton vagy Amy Schumer néz vissza a tükörből talán indokoltabb lett volna a kétségbeesés... :D

Válasz

1/10

Az eleje tetszett, de nagyon összezavarták, és aki nem lát mögé, nem fogja érteni, ezért 1 csillag.

Válasz

1/10

drludmilla máj. 24. 14:12:16 1/10 Előzmény Totus tuum

Akkor, ha olyan jó, miért adtál csak 7-et a 10-ből?

Válasz

8/10

Nekem ez a film arról szólt, hogy bármennyire is igyekszünk elfeledni valami szomorút vagy kellemetlent a tudatalattinkba száműzve, az attól még a részünk marad, és váratlanul tör elő ha olyan behatás ér minket, ami valahogy összefügg a régi traumával. Nehéz és félelmetes ezzel szembenézni, de ha benne maradunk a régi helyzetben, az tovább mérgez minket belülről.
A Fekete Hattyúhoz hasonlítanám, egy ember belső harca önmagával, ami a külső világ számára teljesen láthatatlan és érthetetlen.
Nekem nagyon tetszett ahogy ezt ebben a filmben megoldották, remek, visszafogott színészi játékkal. A psziho-thrillerek unalomig ismert ijesztgetős kliséivel szemben ebben a filmben sokkal félelmetesebb és megragadóbb jelenetek voltak, pl amikor Sophie Marceau az autóban nem találja a házat ahova évek óta járt, ott együtt voltam vele a pánikban és a kétségbeesésben, átéreztem milyen érzés lehet.
Szép, jól felépített film, felüdülés volt egy ilyen alkotást látni.

Válasz

7/10

A jó mese egyből átléptet az irrealitás világába, onnantól viszont, a maga alkotta rendszerben szigorúan logikus. Tehát nem értelmetlen, csak egy vállaltan irreális világban mozgatja a karaktereket. Ha nincs meg a belső logika, akkor szétesik az anyag, így hiteltelenné válik a hihetetlen. Több tízezer éve erről szólnak az estéink (szerencsés esetben): valaki olyan történetet mond el, ami lebilincsel. Nem misztifikál, nem kamuzik, csak játszik. De azt értelmesen. Valami ilyesmiről van itt is szó...

Válasz

3/10

A vélemény az szubjektív dolog. Akkor sem objektív, ha szerinted "általában konkrét tényeken, megfigyeléseken alapul".
Ennek nem a misztikumhoz van köze, hanem a "misztikum értelme" szintén egymásnak ellentmondó szópárhoz, de ahhoz annál inkább.
Mindezek átgondolása közelebb vihet a film szerinted gyenge értékelésének megértéséhez is.
Vissza se nézzek ide! ;-)

Válasz

3/10

A "misztikum értelme" az éppolyan szabad belemagyarázásnak teret adó oximoron, mint pl. objektív vélemény. ;-)
A misztikum fogalmilag is épp azért az ami, hogy ne kelljen megfelelnie az értelem korlátainak.5.
Nem véletlen, hogy ez esetben is csak a főszereplők személyére való tekintettel néztem meg egy misztikus filmet.
Az IMDb-n 5.8 a film értékelése.

Válasz

3/10

Oooo 2022 aug. 05. - 12:45:55 3/10 Előzmény Totus tuum

Ennek a filmnek a megértése nem jelent különösebb kihívást, sokkal inkább a misztikummal ködösített pszicho-fiktív értelmetlensége.
A misztikum amúgy sem feltételezi szükségszerűen az értelmet, sokkal inkább határtalan kibúvási lehetőség az alól.

Válasz

5/10

"Francia-olasz-luxemburgi-belga misztikus film". A "misztikus" és a "kamu" fogalmak nem egymás szinonimái. Misztikus film például a Hosszú alkony (1997, Janisch Attila), és kamu film például a jelen alkotás. Mindenképpen okosabb dolog misztikus filmet választani kamufilm helyett.

Válasz

7/10

Ez egy jó film, de még mindig sokan nem értik a történetet. Sajnos kriszta.g sem pontosan írta le. Akik 30, meg 50 perc után lekapcsolódnak, azok egyszerűen nem figyelnek eléggé, nem értik a döbbenetet, amin a főszereplő átmegy. Ez nem egy primitív Amerika kapitány és társai kategória! Aki tényleg figyel, de minden részletre, az zömmel lebilincselőnek találja. Nehezítő tényező, hogy a cselekmény visszafelé halad. Csak hogy teljesen érthető legyen, a történet alapját leírom:
Egy olasz és egy francia kislány nagyon megszeretik egymást a francia család olasz nyaralásán. Egyszer a franciák elviszik kirándulni a gyerekeket (Volvo kombi-s jelenet, de ezt a végefelé mutatják). Halálos autóbalesetet szenvednek. A francia kislány meghal. Az olasz kislány életben marad, de teljes amnéziás lesz (ez elhangzik a filmben, tessék figyelni!), és az olasz családjával kapcsolatos minden emléke törlődik. A kislány semmire sem emlékszik, nincs kötődése az eredeti olasz családjához, és mivel nekik van másik gyermekük (Gianni, akit később hamis férj szerepben látunk) így a francia anyuka elvesztett kislánya "helyett", de nem egy végleges döntéssel elengedik vele az olasz kislányt. Ez a film alapkonfliktusa. Tehát az olasz lány a francia anyukánál a francia kislány életét kénytelen élni. Így válik felnőtté, Sophie Marceau képében, ahogyan a francia anyja akarja látni, de ő valójában, vér szerint - amint azt tudjuk - az olasz kislány. A gond akkor kezdődik, amikor impulzusok hatására (régi fénykép) a gyerekkori amnézia elkezd feloszlani. Az így előtörő kavarodott emlékekre, és a felsejlő érzésre, hogy a francia anya valójában nem az anyja, ráadásul a súlyos váddal a lelkében a vér szerinti, olasz anyjára vonatkozóan (hogyan adhatta oda a saját kislányát a franciának...!), tehát erre a feldolgozhatatlan érzelmi konfliktusra reagál úgy, hogy elkezdi torzítani maga körül a valóságot, addig, amíg az eredeti családjához visszautazva teljesen helyére nem kerül minden. Aztán a francia családjához hazatérve már tiszta minden: tehát reális a helyzet, ő nem a meghalt francia kislány felnőtt alakja (Sophie), hanem az, aki mindig is volt, tehát Monica. És a férje is a valóságos, tehát a francia férj és nem a Sophie irreális világába betörő Gianni (aki tehát Monica bátyja). Nem egyszerű, de azért érthető... :)
A film utolsó jelenetében is minden apróságnak szerepe van! Monica nem skizofrén! Tessék megfigyelni, hogy először együtt írják a történetet boldogan a laptopon, de az utolsó képben Monica teljesen kitakarja, "magába olvasztja" Sophie-t. Minden a helyére kerül. Jó az írás, az alapötlet, és bizony jól is forgatták ezt a filmet.
Így már érthető? :)

Válasz

Köszönöm a sztorileírást!

Válasz

2 gyönyörű nő becsavarodik, csak úgy ? 🤨🤔

Válasz

8/10

Jó film volt, szép színésznőkkel. 8/10
SPOILER
Szerintem a tudathasadás nem gyógyul meg, úgyhogy természetes, hogy a "két nő" mindig együtt marad....

Válasz

Köszönöm szépen, hogy leírtad! Fáradtan ne álljatok neki, mert én belealudtam és nem állt össze a kép már...

Válasz

1/10

50.perc után kikapcsoltam,annyira unalmas volt.
Majd napokkal később csak rávettem magam hogy végig nézzem(mert tudtam soha többet nem fogom)
Az 50.perc után se változott a véleményem,iszonyatosan unalmas film és zagyvaság az egész.
Ez a film felér egy emberkínzással :)
És Sophie Marceau-ban hatalmasat csalódtam hogy egy ilyen nyomorék filmet elvállalt.
Az tuti hogy én 1 pontot adok rá.

Válasz

4/10

Elõre bocsátom, hogy értettem a film cselekményét, de ennek ellenére fogalmam sincs, hogy mi a fenérõl akart ez valójában szólni?

Üres, színes-szagos lufi ez, de semmi több.

4/10, Monica Bellucci miatt csak.

Válasz

Unalmas, fárasztó és zavaros.

Válasz

Megnéztem a filmet, de szerencsére elolvastam elõtte a hozzászólásokat a poilereket is !!. Így érthetõ volt már az elejétõl és nagyon izgalmas.10/10

Válasz

2/10

Unlak téged, te érdektelenül zavaros film! - volt az utolsó gondolatom mielõtt az elsõ félóra után kikapcsoltam.
Bár e hozzájuk méltatlan, elvont rátartiságú zagyvaságban, de mégis jó volt látnom Sophie Marceau-t és Monica Belluci-t!
Evvel véget is ért e film erényeinek felsorolása. Az annyi mint: 2/10. SZERINTEM.

Válasz

Tegnap néztük meg, mert Sophie Marceau-filmeket kerestem.

SPOILER

A film port.hu-s leírásából szerintem nem jött át, hogy ez ennyire "horrorisztikus" lesz (õrület jelei, arc átváltozás. Rázott is a hideg rendesen.) Az arcváltozás akkor lett volna érthetõ, ha a tükörben MINDIG Jeanne arcát látja, de õt mindenki Rosa Mariának. Ennek ellenére az elejétõl kezdve kívülrõl Jeanne-t láttuk, mint ahogy mindenki. Szóval szerintem fordítva érthetõbb lett volna.

Hogy a végén a kislány feküdt az ágyban és az ide vezetõ átmenet (felnõttként nem érte el az asztalon lévõ tárgyakat)szerintem zseniális. Végül is a pszichológusok is leásnak az ember mélyére, a gyerekkorába, hogy a felnõttkori állapotot ki tudják elemezni.

Viszont az anyát nem értem, mert amikor R.M. visszament a vendéglõbe (már kívülrõl is Rosa Maria-ként), akkor az anyja számomra nem volt elég hiteles. Ha úgy tudta, hogy meghalt, jobban meg kellett volna döbbennie. Ha meg tényleg õ engedte el a francia szülõkkel, mert amnéziás volt a lány, akkor meg nem menekülnie kellett volna elõle, hanem a keblére ölelni, és ezzel lehet, hogy megkönnyítette volna a lánya dolgát. Mert az emlékek nem "oldódtak",nem is jött vissza minden, hanem csak megtanult vele együtt élni. (A film végén a közös gépelõs jelenet.) Vagyis ugyanúgy skizofrén maradt, és így nem tudni, mikor és mit hoz a jövõ....

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

158 szavazatból

Szerinted?

81 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon