"Születtem tizenháromban, a kilencszázas évek elején. Anyám meghalt tizenhétben, apám rá tíz évre. Ezelőtt harminc-negyven éve pontosan emlékeztem még a dátumokra. Ma már nem megy. Egyedül vagyok, teljesen egyedül. Rajtam kívül nincs élő tanú..." Ez a film a Nagyapa filmje, aki ötven évet dolgozott a néhai Weiss-Mannfrédnál, majd a Csepel Művekben, de a Boráros térnél nemigen jutott messzebb. Elbeszéléséből árad a szeretetteljes nosztalgia. A filmben azt kerestük, hogy mi maradt meg a régi dolgokból. Eljutottunk egy halott múzeumba - a Gyárba. A gépek, a csarnokok, a fáradt arcú emberek utolsó perceiket élik, lassan már csak az ő emlékezetében.