Hatalmas sallert kapott Bud Spencer klasszikusa

Az új Piedone-sorozat nem hogy az eredetinek nem ér a nyomába, de még az olasz zsarufilmekre is szégyent hoz.

Valljuk be, Bud Spencer és Terence Hill azon filmjei, amikben csak a páros egyik tagja szerepel, alapvetően nem tartoznak a legjobb alkotásaik közé. A Terence Hill főszereplésével készült 1980-as Szuperzsaru egy blőd baromság, ahogy erről itt is megemlékeztünk, de ne legyünk igazságtalanok, mert például a Nevem: Senki (1973) egy legendás anti-western. Bud Spencer önállóan készült Akit Buldózernek hívtak című filmje (1978) sem valami remek, de a négy Piedone-film egész jó lett, főként az első, az 1973-as Piedone, a zsaru. Ebben egy egészen új oldalát mutatta meg a színész: nem a burleszk bunyók dominálnak, hanem a kőkemény krimi. Piedone most egy négyrészes sorozatban tért vissza, de természetesen nem a 2016-ban elhunyt Bud Spencer alakítja, hanem Salvatore Esposito, aki a Fargo negyedik évadjából lehet ismerős.

Piedone, a zsaru (1973)
Forrás: Titanus

 

Bud Spencer, a kemény zsaru

Piedone először 1973-ben jelent meg a mozivásznon, és ez volt az a karakter, ami legtovább meghatározta Bud Spencer önálló karrierjét: három folytatás készült hozzá, amikben Rizzo felügyelő – ez a figura polgári neve – különféle országokba látogat, és ott old meg ügyeket. Rizzo klasszikus krimihős:

  • nem érdeklik a szabályok, mindent alávet az ügy megoldásának;
  • jó kapcsolatot ápol az alvilággal, ami által jóval több információhoz jut, mint rendőrtársai;
  • nem hord magánál pisztolyt, az öklét használja a konfliktusok megoldására
  • és úgy általában az elöljárói nem értenek egyet a módszereivel, de sikereit elismerik.
Piedone, a zsaru (1973)
Forrás: Titanus

 

Az első Piedone film még közelebb áll a kemény olasz krimikhez, bár gyanítom, hogy a hajón zajló, komikusra hangszerelt bunyót részben a Monty Python halpofozós jelenete ihlette. Ám a többi verekedés nem a megszokott burleszket hozza, jóval realisztikusabb annál.

A drogkereskedelem, a zsarolás és a gyilkosság pedig inkább a thriller felé billentik a filmet, szóval a Piedone, a zsaru egyáltalán nem vígjáték.

Ellentétben a későbbi filmekkel: a Piedone Hongkongban (1975), a Piedone Afrikában (1978) és a Piedone Egyiptomban (1980) egyre inkább távolodik a krimitől, és egyre közelebb kerül a családi filmekhez. Mind a négy filmet Steno rendezte, aki később is visszatért Bud Spencerrel a krimi műfajához: Az óriási nyomozó hat epizódjából ötöt ő rendezett. Maga Steno is azt mondta, hogy a Piedone, a zsaru egy krimi, amit előző rendezése, a kőkemény zsarufilm, A rendőrség megköszöni (1972) alapozott meg.

Forrás: SkyShowtime

 

A másik Piedone

Csak nyomós okkal lehet hozzányúlni a klasszikusokhoz, és lám, ebbe bukott bele húsz éve az új Kojak-sorozat, és ez a legnagyobb baj az új Piedonéval is – meg sok egyéb apróság. A Piedone, a nápolyi zsaru főszereplője Vincenzo Palmieri (Salvatore Esposito), az öntörvényű rendőr, aki hosszas németországi szolgálat után tér vissza szülővárosába, Nápolyba, hogy elrendezzen egy régi ügyet. Bár makacs és kezelhetetlen, a rendőrség mégis tárt karokkal fogadja vissza, de lendüljünk túl ezen, hiszen kell valami, ami bebikázza cselekményt. Palmieri pankrátorkodik is, mégpedig Piedone néven, ami nem véletlen, hiszen a legendás

Rizzo felügyelő vette őt annak idején szárnyai alá, az ő tanítványa volt.

Mondjuk, túl sok minden nem ragadt rá a mesterétől.

Kezdjük ott, hogy attól, hogy Palmieri is nagydarab és szakállas, még nem lesz Piedone. Ennek fő oka, hogy

mind a karakterből, mind a színészből hiányzik az a karizma, ami Bud Spencerben (és Rizzóban) természetszerűleg megvolt.

Rizzo úgy jelenik meg az 1973-as film elején, hogy egy mesterlövész épp le akarja szedni a tetőről lövöldöző, bekokózott matrózt, ám a felügyelő rálép a puska csövére (ekkor alsó kameraállásból látjuk, tulajdonképp felnézünk rá), majd lazán, cigizve elindul a tetőre, hogy pár pofonnal meggyőzze a fickót, hogy azért mégsem kéne a jónép közé lőni vaktában. Ehhez képest Palmieri a pankrátor ringben bohóckodik az első jelenetben, majd egy megfigyelésen vesz részt – de az egésznek valahogy se íze, se bűze. Ráadásul szegény Rizzót nem csak emlegetik, meg is jelenítik a sorozatban.

Forrás: SkyShowtime

 

Az szinte mindig kínosan sül el, ha egy halott színészt próbálnak visszahozni egy szerep erejéig, erre az egyik legjobb példa a világ legrosszabb filmjének kikiáltott 9-es terv a világűrből, amiben a rendező, Ed Wood – sok egyéb hülyeség mellett – azt is jó ötletnek tartotta, hogy az időközben elhunyt Lugosi Bélától a felesége csontkovácsa vegye át a szerepet úgy, hogy eltakarja az arcát: csakhogy a férfi semmilyen szempontból nem hasonlított Lugosira, még a termete is egészen más. Szegény Bud Spencer is így járt, ugyanis nem csak emlegetik Rizzo felügyelőt, de láthatjuk is – és nem, nem archív felvételekről, hanem egy dublőr alakítja, akit mindig hátúról mutatnak, hogy ne lepleződjön le a turpisság. De persze mi tudjuk, és nem csak azért, mert Bud Spencer közel tíz éve nincs már köztünk, hanem azért is, mert bárki a helyettesítő színész, hiába van öltönyben, hiába nagy darab, nem sikerült leutánoznia Bud mozdulatait.

Ez is érdekelhet

7 dolog, amit tuti nem tudtál a Piedone, a zsaruról

Nemcsak Bujtor István Ötvös Csöpi-filmjeit ihlette meg a nagydarab nápolyi nyomozó, de Kovács Kati is énekelt róla.

Lássuk!

 

A semmit mondó, olykor kínos párbeszédek csúcsa pedig a kulturális referenciák teljesen következetlen használta. Piedonéről sok minden eszünkbe juthat, de Bruce Wayne biztos nincs az elsők közt. Márpedig az egyik karakter, aki régen ismerte, így méltatja:

„Rizzo nem zsaru volt, hanem Batman.”

De azt nem tudjuk meg, hogy miért asszociált épp a Denevéremberre, pedig jó volna tudni. A másik idézet viszont már teljes kulturális zavar, és még csak nem is vicces:

„Itt maradsz a gyönyörű Nápolyodban, és játszhatod a Beverly Hills-i zsarut.”

– mondják Palmierinek, de hogy miért kellett összemosni a két várost egyetlen utaláson belül, amikor lehetett volna akár John McClane is Axel Foley helyett, rejtély.

A Piedone, a nápolyi zsaru amellett, hogy teljesen méltatlan a címéhez, még hangulata sincs. De ha eltekintünk attól, hogy ennek bármi köze lenne a Piedone-filmekhez (főként az elsőhöz), akkor is marad még gond, ugyanis olasz zsarufilmnek meg túl visszafogott, és még takaréklángon sem égeti az izgalmat.

 

(via Tobias Hohmann: Bud ​Spencer – Terence Hill krónikák)