Ma már a hétköznapjaink része a film, hiszen már nem csak a moziban, hanem a VHS, majd a DVD és Blu-ray megjelenése óta az otthonainkban is elérhetővé vált a mozgókép, a streamszolgáltatók pedig végképp tömegtermékké tették. Azonban még mindig lenyűgöző, hogy létezik egy olyan médium, ami képes megörökíteni a színészek játékét, vagy dokumentumfilm esetében a valóságot, és úgy pergetni az állóképek sokaságát, hogy azok mozgássá és történetté álljanak össze. Idén márciusban lett 130 éves a mozgókép, ennek megünneplésére összeszedtük a film történetének öt meghatározó pillanatát.

Az első mozgókép

Lumière-fivérek, vagyis Auguste és Louis Lumière legfontosabb találmánya a mozgókép rögzítésére és vetítésére alkalmas kinematográf volt.

Az első, általuk készített mozgóképnek még nem volt története, egy hétköznapi eseményt rögzítettek 1895. március 19-én: az üzletükkel szemben állt a Saint-Victor úti üzem, az innen távozó munkásokat vették fel.

A munkaidő vége mindössze 43 másodperc, de örökre megváltoztatta a művészethez és a világhoz való hozzáállást. A felvételt több más kisfilmmel együtt még ebben az évben bemutatták Párizsban – ez volt tulajdonképpen az első közönség előtti vetítés, a mozi elődje. Ezek közül a kisfilmek közül a leghíresebb A vonat érkezése lett, egyfelől mert ehhez kapcsolódik a legenda, hogy a közönség kirohant a vetítésről, attól félve, hogy a szerelvény elgázolja őket, másfelől, mert

a mai napig ebből a kameraállásból veszik fel az érkező vonatokat a filmekben.

Az első speciális effektusok

Nem sok idő telt el, és már nem csak a történet és a vágás, hanem a speciális effektusok is megjelentek a filmekben.

Még mindig 1895-ben járunk, augusztusban mutatták be Alfred Clark rövidfilmjét, a Stuart Mária kivégzését, ami mindössze 17 másodperc, de ebben látható a filmtörténelem első speciális effektusa.

A speciális effektusok határait viszont Georges Méliès kezdte feszegetni az 1900-as évek elején, legnépszerűbb filmje az 1902-es Utazás a Holdba – ha a filmet nem is, képet, vagy utalást biztos láttál már róla: ebben fúródik az űrrakéta a Hold szemébe. Méliès teljesen véletlenül fedezte fel az effektusokat: amikor egy hétköznapi jelenetet vett fel a saját rögzítőjével, a film egy pillanatra elakadt, és a mechanikai hiba azt eredményezte, hogy a furgon halottas kocsivá változott, a járókelők pedig már a másik irányba mentek.

A hangosfilm megjelenése

Ma már nem csak természetes, hogy egy filmnek hangja is van, de rangos díjakat is osztanak érte. Ám a kezdetekben ez nem így volt, sőt, egészen az 1920-as évekig a filmek némák voltak. Aztán egy új technológiának köszönhetően a képpel összhangban hangot is le lehetett játszani. Ám mivel ez kifejezett drága eljárás volt, a stúdiók aggódtak, hogy a közönség vevő lesz-e a hangosfilmre.

Az első – részben – hangos film az 1927-es A dzsesszénekes volt, ami még csak néhány hangos párbeszédet tartalmaz, de így is hatalmas siker lett.

Az, hogy külön hangsáv készíthető egy filmhez, nem csak a hangosfilm, hanem az animációs film előtt is megnyitotta az utat: 1937-ben elkészült a Disney első egész estés rajzfilmje, a Hófehérke és a hét törpe.

Ez is érdekelhet

A holdrakétától a homokférgekig – a sci-fi évtizedei és a történelmi hatások

Megnéztük, hogyan változott a sci-fi az évtizedek során, és miért.

Lássuk!

Szemléletváltás az 50-es, 60-as években

A második világháború végére nem csak a világ, hanem a mozikészítők szemlélete is megváltozott: ki akartak törni az addigi szemléletmódból és jóval merészebb témákat vittek vászonra. Billy Wilder 1959-es filmje, a Van, aki forrón szereti ma már egy ártatlan vígjátéknak tűnik, de annak idején

merésznek számított, és teljesen megváltoztatta a szexhez való hozzáállást a vásznon.

Az, hogy szexuális célzások vannak benne, még semmi, vannak itt férfiak, akik női ruhába bújnak, és még a homoszexualitásra is akadnak utalások – mindez teljesen szokatlan volt az akkori mozifilmekben.

A kasszasikerek megjelenése

Ma már jól ismerjük a kasszasiker fogalmát, sőt, figyeljük is, mit láttak a legtöbben, hátha nekünk is érdemes megnézni. De Steven Spielberg 1975-ös filmje, A cápa előtt ez egy teljesen ismeretlen fogalom volt. A tesztvetítéseket már az 1920-as évek óta alkalmazták, elsősorban azért, hogy felmérjék a filmben rejlő lehetőséget. De

A cápa esetében először történt meg az, hogy a tesztvetítések során tapasztalt lelkes közönségreakcióra alapozva, a stúdió hatalmas marketingkampányba kezdett, hogy népszerűsítsék a filmet, és a szokottnál jóval több moziban bemutatták a nyitóhétvégén

– nem hiába, A cápa lett az első szó szoros értelmében vett kasszasiker.

(via Thames and Hudson, Wikipedia)