A tudományos-fantasztikum az egyik legsokoldalúbb műfaj, ami nem csak azt mutatja meg, milyen technikai újítások képzelhetők el a jövőben, hanem a jelenre is reflektál. A sci-fi, bármennyire lenyűgöző is, sosem hihetetlen: olyan eszközöket mutat be, amik a jelenlegi ismereteink alapján akár el is készülhetnek a jövőben. Tehát a sci-finek mindig van egy erős valóságalapja, és többek közt ez teszi lehetővé, hogy akár akaratlanul is reflektáljon arra a világképre, amiben éppen született. A műfaj természetesen már a mozgókép megjelenése előtt létezett: az 1800-as évekre tehető a sci-fi mint irodalmi műfaj megjelenése, és közel 100 évvel később, a film hajnalán már az egyik első zsáner volt, ami megjelent a vásznon. Ám az a népszerűség, ami jó ideje övezi, lassan alakult ki, és a tudományos-fantasztikum sem mindig ugyanazt jelentette. Következzen a sci-fi rövid története, avagy miként változott az évtizedek alatt a zsáner témája, és hogyan reflektált az adott korra.

Az 1900-as évek

Fontos, hogy ekkor a film még korántsem volt az az elterjedt szórakoztatási forma, amivé később kinőtte magát. Erre a célra az 1900-as évek elején kezdték alkalmazni, korábban a mozgóképet inkább tudományos célokra használták. A film mint új médium önmagában szenzáció volt, és kezdetben csak a hétköznapi élet eseményeit örökítették meg, gondoljunk csak a vonat érkezésére a Lumière-fivérektől. A dramatizált film megjelenésével szinte egy időben már megmozgatta az alkotók fantáziáját a tudományos-fantasztikum, az első sci-fi a filmtörténelemben épp a Lumière-fivérek kisfilmje, az Önműködő mészárszék. Ebben az 1895-ös alkotásban egy olyan gépet láthatunk, aminek az elején bemegy egy malac, a végén pedig kijön a sonka, a kolbász, a szalonna, stb. Pár évvel később azonban jóval grandiózusabb álmok jelentek meg a sci-fiben: Georges Méliès munkásságnak egy részét még az is ismeri, aki sosem hallott a francia úriemberről. Ő volt az írója, rendezője, látványtervezője és egyik színésze is az Utazás a Holdba (1902) című rövidfilmnek – bizony ez az, amiben az emberi arcot viselő égitest szemébe csapódik be az űrrakéta.

Méliès történetiben általában a tudósok és teoretikusok egy csoportja tudományos eszközök segítségével valamilyen fantasztikus világba utazik vagy valamilyen lehetetlen célt akarnak elérni.

Méliès filmjeinek számtalan utánzója akadt, és a sci-fi ekkoriban elsősorban a film mint médium határainak feszegetését és a fantázia burjánzását jelentette.

Az 1910-es évek

Mindegy 20 évvel az első kamera feltalálása után a mozi már egy hozzáférhető és jóval hétköznapibb dolog volt, persze ezt még mindig ne úgy képzeljük, mint napjainkban. Egyre több művész fedezte fel magának a filmet, így egyre több alkotás készült ebben a médiumban is. Méliès utolsó filmjével, az 1912-es Az Északi Sark meghódításával a sci-fi is kezdett eltávolodni a fantasztikus megközelítéstől, és a ma ismert struktúra felé közeledett. Ennek az évtizednek egyik jelentős (ha nem legjelentősebb) alkotása Fritz Lang 1927-es filmje, a Metropolis, ami nem mellesleg a német expresszionizmus tökéletes példája. A film egy olyan jövőt mutat be, amelyben az alsóbb, munkás osztályba tartozók kénytelenek a föld alatt dolgozni, míg az emberiség 1%-a égbe meredő felhőkarcolókban él.

A Metropolis történelmi háttere a német iparosodás, valamint a gazdag elit és a szegény munkásosztály közötti kialakult mély szakadék.

A filmben ábrázolt két osztály közti hatalmas különbségek párhuzamba állíthatók azzal a gazdasági zűrzavarral is, ami az első világháború után uralkodott Németországban.

Az 1930-as évek

Bár az 1930-a évek elejére a világ kimászott abból a gazdasági borzalomból, amit a világválság jelentett, ám ezzel párhuzamosan a sci-fik már kevésbé voltak idealisták, inkább a felerősödött szorongásokat vetítették ki. Az irodalmi és a filmes tudományos-fantasztikum is egy sötétebb szemlélet felé tolódott el, és más műfajokkal is összeolvadt. Elsősorban a horror tört be a sci-fibe, hiszen ennek az időszaknak jellegzetes alkotásai a Universal és a Paramount sci-fi horrorfilmjei, mint például a Dr. Jekyll és Mr. Hyde (1931) vagy A láthatatlan ember (1933).

Ezek a filmek a tudományt és a technológiát arra használják, hogy tükrözzék a nagy gazdasági világválságból lassan kilábaló nemzetközi közönség növekvő félelmét és rettegését.

Ez korántsem volt alaptalan, hiszen a válság utóhatásai hamar megmutatkoztak, és mielőtt bármi jobbra fordult volna, megint rossz irányt vettek a dolgok.

Az 1940-es évek

Ebben az évtizedben robbant ki minden idők legnagyobb globális konfliktusa, a második világháború – ennek hatása világszerte megmutatkozott a kultúrában és művészetben is. A kor legnépszerűbb zsánere a háborús film volt, azon belül is a háborús propagandafilm, de a sci-fi is remekül meg tudta mutatni a fasizmus és a tekintélyelvűség borzalmait. A korszak ikonikus alkotása az 1945-ös Strange Holiday, amely célratörően fogalmazza meg tekintélyellenes üzenetét.

A főszereplő, John Stevenson (Claude Rains) épp hazaér a nyaralásból, amikor meglepődve tapasztalja, hogy a fasiszták vették át az uralmat az Amerikai Egyesült Államokban.

A filmet titokban a General Motors készítette, ami akkoriban bevett szokás volt: sok vállalatot utasítottak a háborús erőfeszítések támogatására, ami például azt jelentette, hogy filmeket támogattak és reklámoztak, melyek igazolják az Egyesült Államok háborús tevékenységét.

Az 1950-es évek

Az ötvenes évekre a sci-fi jelentős változáson ment keresztül, mégpedig egy tragikus eseménynek köszönhetően. 1945 augusztusában Hirosimára és Nagaszakira is ledobtak egy atombombát – a halálos áldozatok száma kb. 200 ezer.

Innentől új szorongás költözött a sci-fikbe: a nukleáris fegyverektől való félelem.

Ez a műfaj volt az első, ami reflektált a jelenségre, és az olyan filmekben, mint az Ők! (1954), vagy az It Came from Beneath the Sea (1955) nukleáris tesztek által eltorzult lények támadják meg az emberiséget.

Ennek a tematikának leghíresebb alkotása az 1954-es Godzilla, amiben a szörnyet az atombomba robbanása kelti életre.

A korszak másik témája az egyre erősödő Szovjetunió volt, ami az inváziós sci-fikben jelent meg. 1956-ban mutatták be A testrablók támadását, ami azóta számtalan remake-et megélt. Ebben olyan idegen lények özönlik el a földet, akik fel tudják venni az emberek alakját, így nem tudni, kiben lehet megbízni – ez egyértelmű utalás a “vörös veszedelemre”.

Az 1960-as évek

Az ötvenes évek témái a hatvanas éveket is uralták: a földönkívüliek és a radioaktív lények voltak a sci-fik fő szereplői. Ráadásul ezeket a filmeket alacsony költségvetés mellett is le lehetett gyártani, és népszerűségük miatt elég sokat hoztak a stúdióknak. Ám az évtized végén két olyan filmet is bemutattak, ami új irányt szabott a műfajnak, és visszahozta a Metropolis társadalomkritikus hangvételét. 1968-ban mutatták be A majmok bolygóját, ami

végig egy erősen társadalomkritikus sci-fi, ám a lezárás teljesen átértelmezi az egészet, és visszahelyezi a történetet a nukleáris fegyverkezéstől való szorongás fullasztó közegébe.

A másik film Stanley Kubrick összetett sci-fije, a 2001 - Űrodüsszeia, amit szintén 1968-ban mutattak be. Ez a művészi alkotás foglalkozik az élet értelmének megszállott keresésével és az önálló értelemre ébredő mesterséges intelligencia problematikájával is. Mindkét film hozzájárult ahhoz, hogy ismét népszerűek lettek az intellektuális sci-fik.

Az 1970-es évek

Kétségtelen, hogy a hetvenes években több intellektuális sci-fi is készült, ezek közül fontos megemlíteni Az Androméda törzset (1971) és Andrej Tarkovszkij filmjét, a Solaris-t (1972) – ezek a filmek elsősorban az általuk elmesélt történet filozófiai vonatkozására támaszkodtak. Ugyanakkor

ez az az évtized, amikor a filmipar ráérez a blockbusterek jelentőségére, és természetesen ez a jelenség a sci-fit sem kerüli el.

1977-ben mutatták be a Csillagok háborúját (új címén: Star Wars: Egy új remény), 1978-ban pedig az első Superman-filmet, ami örökre megváltoztatta a filmgyártás arculatát. Mindkettő hatalmas siker volt, és létrejöttek a franchise-ok, amik teljesen átírták a filmes térképet. Ráadásul mindkét alkotás jócskán megelőzte a korát, gondoljunk csak arra, hogy még mindig hatalmas rajongás övezi a Star Warst, és most vannak igazán csúcson a képregényfilmek. 

Az 1980-as évek

Ahogy az lenni szokott Hollywoodban, a következő évtizedben elszaporodtak a Star Warst másoló filmek, amik általában silányak, maximum tisztességesek lettek, de egyik se ért a nyomába George Lucas eredetijének. De talán érdemes megemlíteni az 1980-as Csata a csillagokon túl című filmet, aminek speciális effektusait James Cameron készítette. Aztán jött Cameron saját filmje: 1984-ben a Terminátor, Arnold Schwarzenegger főszereplésével, és ez az alkotás hosszú időre meghatározta a műfajt.

Nem csak a divatos időutazós sci-fiknek adott egy megoldást az időparadoxonra, de a kor népszerű témáját, a futurisztikus apokalipszist is egyedien tálalta, amit a hidegháború által teremtett bizonytalanság tett igazán aktuálissá.

Az 1990-es évek

Ahogy az ötvenes évek filmjei a nukleáris korszak beköszöntének paranoiáját tükrözték, úgy

a kilencvenes években készült sci-fikben az internettől való félelem elevenedik meg.

Ebben az időszakban számtalan film tekintett rettegéssel a technológiára, aminek egyik csúcspontja az 1991-ben bemutatott Terminátor 2., melyben az öntudatra ébredt és az emberiség ellen forduló mesterséges intelligenciától való félelem elevenedik meg. A korszak másik jelentős filmje az 1999-es Mátrix, ami mindennél erőteljesebben bemutatja a felgyorsult technikai fejlődés és a bimbózó internetkultúra szorongásokkal teli légkörét.

Ez is érdekelhet

10 klasszikus sci-fi, amit ha nem láttál, sürgősen pótold be!

A fiú és a kutyája Don Johnsonnal, a Kedves ellenségem Dennis Quaiddel és Louis Gossett Jr.-ral vagy James Cameron egyik első filmje, a Csata a csillagokon túl mind-mind elfeledett klasszikus!

Tovább

A 2000-es évek

A CGI megjelenése és előretörése nagyban meghatározta az ekkor készült tudományos-fantasztikus filmeket. Előtérbe került a látvány, és mindent elkezdett leuralni: remek példa erre a Star Wars előzménytrilógiája, amelyben Lucas jóval több vizuális effektet használt, mint egyedi ötletet. Ekkor, 2009-ben készült az a film is, ami elsősorban technikailag határozta meg a későbbi sci-fiket: bizony, James Cameron Avatarjáról van szó, ami lenyűgöző módon használja a CGI és 3D technikákat, ám a történetvezetését számtalan kritika érte. 

A 2010-es évek

A blockbusterek már a 70-es évek óta léteznek a stúdiófilmek kínálatában, ám ez az az évtized, amikor elérik a kritikus mennyiséget. Virágzanak a franchise-ok, egymás után készülnek a Transformers- és a Marvel-filmek, és a legtöbb sci-fi vagy a mesterséges intelligenciával vagy a földönkívüli szuperhősökkel foglalkozik. Ugyanakkor ennek az időszaknak a vége felé

ismét népszerű lett a szerzői sci-fi,

és olyan egyedi ötletekkel felvértezett alkotások születtek, mint A felszín alatt (2013), az Ex Machina (2014), vagy Christopher Nolan víziója, a Csillagok között (2014).

A 2020-as évek, napjaink

Ugyan még csak pár év telt el ebből az évtizedből, de érezhetően megnövekedett az igény az intellektuális sci-fi iránt. Ezt mutatja Nolan Tenet (2020) című filmje, és az a figyelem, ami Denis Villeneuve Dűne-adaptációját kíséri. Hogy merre fog továbbmozdulni a műfaj, azt nehéz megjósolni, de jó eséllyel még tartani fogja ezt az irányt, hiszen

a különböző streamszolgáltatások kínálatában is népszerűek az intellektuális sci-fik,

akár sorozat formájában is (pl. A periféria, Westworld, Alapítvány, Különválás, Valós halál, A siló)

(via Sreen Rant, Tóth Csaba: A ​sci-fi politológiája)