A filmben szereplő tibeti fiataloknak nem elég viszonylagos jólétük, nekik több kell. Egy betörés esete Dharamszalában mindent megváltoztatott... A bűnténnyel a tibeti fiukat gyanusítják meg és egy agilis indiai rendőrtiszt rájuk akaszkodik. A fiatalok összetartanak és minden bajban kisegítik egymást. A fiuk partyt rendeznek, hogy pénzt gyűjtsenek egy a menekült-táborba újonnan érkezett tibeti lánynak, aki sürgős orvosi ellátásra szorul. A party után berugva és az önfejü indiai rendőr tiszt povokálására, Tenzin egy nem éppen erőszakmentes misszióra készül, Tibet szabadságáért és saját magáért....

Egy érdekes csavar a filmben megmutatja, hogy a személyes indítékok nem csak az életben de a halálban is hatással vannak ránk. A Mi nem vagyunk szerzetesek című film, egy nyugattal élesen ellentétes világot mutat meg. A tradicionális tibeti közösség elvárásai és a modern világ helyzetei közt feszülve, a négy barát megosztja egymással vágyait és álmait, annak ellenére, hogy hétköznapi életük és a politikai befolyás különböző utakra tereli őket.

Egyik, akire nem is gondolunk, a körülmények és belső indíték hatására a terorizmus utját választja, ami a Dalai Láma erőszakmentes meggyőződésével szemben áll. A film vészjóslóan előrevetíti, hogy vannak fiatal tibetiek, akik most már inkább az erőszakot választják, hogy harcoljanak igaz ügyükért, a tibeti nép szabadságáért.
A film végére az is kiderül, hogy az indiai rendőr tiszt nem is olyan rossz ember...