Kultikus dokumentum-játékfilm a megtért underground-zenészről, két szürreális filmbetéttel. A film, bár papíron a Neuroticról szól, valójában sokkal inkább Pajor Tamásról, az együttes alapítójáról és vezetőjéről. Az ő karaktere uralja az egész mozit, a kamera mindenhová őt követi és a zenekar többi tagját szinte csak akkor látjuk (a film vége felé haladva ez egyre jobban érvényesül), amikor a stáb valamilyen koncertjelenetet vesz fel. A rendező eredeti koncepciója az volt, hogy a film főleg a zenekarra fog koncentrálni, hisz annak programja pont ezekben az években teljesedett ki és érte el végleges formáját. Pajort persze külön bemutatták volna a film egyik blokkjában, de ez végül nem így lett, mert közbejött egy váratlan esemény, mégpedig az, hogy Pajor megtért a Hit Gyülekezetében (amely ebben az időben illegálisan működött). Ezekután többé már nem volt érdekes a zenekar, sokkal inkább az, hogy egy olyan (alternatív) sztárt, mint Pajort (akit a film elején még hosszú, loboncos hajjal látunk és szakadt nadrággal, a film végén pedig, rövid, ápolt frizurával és makulátlan öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben), mi visz rá arra, hogy ilyen drasztikusan változtasson az életén.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Szerintem meg jó, hogy ilyen a minõsége (gyanítom direkt). Viszont a film retek. Nem adja vissza Pajor gondolatait, amit a dalszövegeiben leírt. Persze vannak benne részek, melyek jók (kliprészlet, koncertrészlet, megtérés folyamata). Viszont így egyben gagyi, semmilyen. Aki nem hallgat Neuroticot és megnézi (ha bírja végig...) az egy átlagos drogos baromnak fogja tartani Pajort.
Az meg, hogy õ olyan hûde nagy ember lenne... Nem tudom, nem mondanám. Azzal, hogy belépett a hitgyülibe nálam (és sokaknál) elásta magát.
A film tényleg alapmû: hangulata egyedülálló, levegõje utánozhatatlan, képsorai és zenéje nyomán intellektuális borzongás támad a nézõben, a hatás alól szerintem ma sem vonhatja ki magát senki...
Pedig a film gyalázatos állapotban van!
Tényleg ez az egy kópia maradt fenn belõle, amit most a Filmmúzeumon nyomatnak, vagy van jobb is? Mert ez olyan, mintha nyolcvannyolcban kitették volna a Vörösmarthy mozi elé, kitekerve, hogy minden egyes kockája az idõjárás viszontagságainak és a közvetlen napfénynek maximálisan ki legyen téve...
Rettenetes...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások