Meglepetésszerűen érkezik Dorsetbe Susan Turner, hogy meglátogassa nagybátyját, a nyugdíjba vonult bírót, Lord Charles Brantont. Ugyanis Susan évekkel ezelőtt a mindenkit lenyűgöző, de kiismerhetetlen üzletember, Rupert Turner felesége lett, majd ezt követően orvosi tanulmányait is félbeszakította - a bíró és unokahúga közötti kapcsolat ritka találkozásokra korlátozódott, majd meglehetősen hűvös lett.

Nemsokára bevallja Susan a nagybátyjának, válik Ruperttől. Lord Branton aggodalma nem volt alaptalan. Ruppert játékszenvedélye, és nagyravágyása kapcsán nagyon is jól jönne Susan öröksége. A lord féltve őrzi a bátyja által feltalált mikrochip szabadalom díját, amit Susan apja külön számlán tartott, és csupán a halála után 10 évvel juthat hozzá Susan ehhez az örökséghez. Apja ugyanis abban bízott, hogy addigra a lánya csak-csak rájön a tévedésére és elválik Ruperttől, így ő lesz a hatalmas örökség kizárólagos tulajdonosa.

Charles Branton felajánlja az unokahúgának, hogy a válása kimondásáig lakjon a házában. Susan örül a lehetőségnek és egy közeli egyetemen újra folytatni szeretné az orvosi tanulmányait. Azonkívül nagy öröm számára Catherine, Lord Branton régi házvezetője, aki szinte pótanyuka számára, hiszen szüleit korán elveszítette. Be is vallja neki rejtett titkát: Fiatal lányként anyja arra kényszerítette - mikor terhes lett -, hogy születendő gyermekét örökbe adja. Ez a döntés még most is nyomasztóan hat a lelkiismeretére. Most elérkezettnek érzi az időt arra, hogy kutatni kezdjen gyermeke, egy kislány után.

Ebben a bonyolult élethelyzetben véletlenül újra találkozik ifjúkori szerelmével, Patrick Doyle-lal, a gyermeke apjával. Természetesen a férfi semmit sem tud arról, hogy a tizennégy évvel ezelőtti kettőjük őszinte szerelméből egy kislány született, akit Susan édesanyja örökbe adott. Az ügy kapcsán a tanárt annak idején Dél-Afrikába helyezik, ahol Patrick végül, ha nem is az igaz szerelmét veszi el, de megnősül. A házasságukból azonban nem születhet gyermek, ugyanis a felesége meddő.